Nemesis

Végtelen ez az érzés Mindent megváltoztat Féktelen ez a vágy… Fáradtan, a sötétbe zárva Egyhelyben állva Céltalan a magány… Mutasd mennyit ér a fény! Mondd el mennyit érek én!… Réges-rég, Mikor a szépség még csak Könyvekben volt – Életem derekán. Elhittem – Ha a lelkem rácsok mögé zárom, Jobban elviselem Ami fáj. Visszájára fordult minden – Érzem, nagy a vágy Indulnék és átlépném a Valóság Kapuját… Éltető Remény Elvakít a fény Újra kék az ég Éltető Remény Elvakít a fény Meghasad a jég… Nem lesz jobb Nem lesz szebb De mégiscsak Jobb, mint bent Nem lett jobb Nem lett szebb De mégis Jobb, mint BENT… Visszájára fordult minden – Érzem, nagy a vágy Indulnék és átlépném a Valóság Kapuját…

Submitted by Immortal — Apr 26, 2025

KÖRFORGÁS I. (Fény-út) ====================== Zajong, bíztat, űz és futtat – előttem a vágy… Karjaimban ül a Holnap – mögöttem a vágy… Rám néz a Fény – Elég! Végre, egy percre felkapott még! Őszi felhők, tavaszi szellők Nyári megújulás Fura egy érzés, nem hagy békét Elveszti fejét… Távoli moraj – kihullt a jogar Nem oszt áldást a Kéz Az izzó trón tűzzel éget Jön a végtelenség… Rám néz a Fény – Elég! Végre, egy percre felkapott még! Villámot, tüzet szór gonosznak hitt lelke Értetlenség és a káosz a vágy Új trónról új eszme hozza az áldást Építi fővárosát… Rám néz a Fény – Elég! Végre, egy percre felkapott még! KÖRFORGÁS II. (Eszmélet) ======================== Ha kisüt a Nap az égen, Kitárom ablakom felé. Fátyolos messzeségben Csillog a tiszta Remény. Virrad a viharverte táj, Friss erőt hoz-visz a szél Érzem a váltás hangját Szeme büszkeségről mesél… Százszor hallom – könnyel alszom Fekete Szomorúság… Az előadásnak vége, Az elejét elfeledtük már. A függöny rég legördült, A ruhatár üresen áll. Búsan szunnyad a Város, De a Filmet látták már Igen, hozzám sír egy áldás, De a lelkem őszi-irtás… Százszor hallom – könnyel alszom Fekete Szomorúság Még él a Vak Remény Miért kérdem? Csak nem vérzel?!! Véres Kardot körbehordanak – Indulhat a Szertartás. Gyűlölt Arcok szembefordulnak – Tudom, nincs Megbocsátás. Itt büntet a Fény – Nekem ennyi elég! Arcomon folyik a Vér – Itt NINCS ESÉLY!!! Százszor hallom – könnyel alszom Fekete Szomorúság Még él a VAK REMÉNY Miért kérdem? Csak nem vérzel?!! – Végső Megoldás – Százszor hallom, mégsem alszom…

Submitted by Cyberwaste — Apr 26, 2025

Melletted minden éjjel ugyanúgy álmodom Mellettem minden éjjel ugyanúgy utazol Sóvárgok régóta a sötét éjszakában Lehull mellettem a nyár minden virága… Elkárhozás volt az az óra Hazug fények megálmodója Feltámadok, bár el sem múltam Itt van a jelen egyetlen szóban Melletted minden éjjel ugyanúgy álmodom Mellettem minden éjjel ugyanúgy utazol Sóvárgok régóta a sötét éjszakában Lehull mellettem a nyár minden virága… Átkozott legyen az az óra! Hamis érvek megalkotója Itt van a jelen egyetlen szóban Járkálok a ködbe bújva…

Forog az érintetlen Föld, Érzi, a múlt visszaköszön. Számlálható végső órák, Végtelenbe vesző strófák. Nemtelen, kínzó Végzet – Milliók buta rémülete A megrugdalt Ma silány népe Örökkön így volt – így lészen… R.: Levirradt a múlt-lángú élet Kegyelmezz a Holt Tüzeknek! Árnyékban állók figyeljetek! Tűzzel éget a Végzet. Nézd! Fényes az égbolt. Ami volt – rég volt. Nemtelen, kínzó Végzet – Milliók buta rémülete A megrugdalt Ma silány népe Örökkön így volt – így lészen… Vidáman és nem keseregve Aki kihullt, megérdemelte Szólj a Próféták új szavával!! R.

Submitted by NecroLord — Apr 26, 2025

Megállt az idő Egy pillanatra mozdulatlan várnak Jelen, jövő és a múlt Ott állsz középen Egy letűnt világ emlékeit őrzöd De hosszú még az út Halk nyári zápor Az álmok sűrű esőcseppjeit A lelked fogja fel. Jó ez az érzés De a jelen ott van Minden álmod végén Az eső nem mossa el R.: Ébredj fel! Sohase gyúl ki a fény. Ébredj fel! Nem tisztul ki a kép. Ébredj fel! Tudod, nincs remény. Ébredj! Tükörben arcod harcot kémlel Meredek a lejtő Nem vagy kivétel A nagykönyvben 2000 éves az írás Fejed fölött a vakító kékség Porszemmé lett mindenség Hanyatlásból már nincs kiszállás R. Ébredj fel... Halotti beszéd áldás helyett Imádság helyett a pap csak nevet Félrevert harangok zúgnak sírást Halott az élő- élőhalott Az apokaliptikus katarzis alatt Ordítva halomba öljük egymást R. Ébredj! Játék, árnyjáték vár rád Fájó, mégis édes kínhalál Becsapod magad, Az álmokkal áltatod magad Becsapod magad, S reggelre semmi nem marad Amikor az álmokkal szállsz, Innen elszakadsz Amitől a szebbet várod, Mindig elmarad A járhatatlan úton járva Meghalsz és újjászületsz Tegnapról mára Lebegve a végtelenben Miért jó ez így? Érthetetlen! R. Ébredj fel!!!

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025

Már nem jó, így nem kell Megteltem végletekkel Semmivel, mindennel Mindegy, bárhová Csak messze innen el Tudom bárhol jobb lesz, Ettől csak jobb lehet … Új nap – új remény Mikor elrepít a szél A vágyaim felé Itt nincs több esély Mikor elvonul az éj Vele tart a menekülés… Már nem jó, így nem kell Megkötözve életekkel Érvekkel, lélekkel Az árny – a fény, a fény – az árny, az árny – a fény Szabadon változnak Futnék, de visszaránt egy lánc… Új nap – új remény Mikor elrepít a szél A vágyaim felé Itt nincs több esély Mikor elvonul az éj Vele tart a menekülés… Itt várok még Csak az árnyékom való Szabadon szárnyal a lelkem Gyanús fény a Holdról, Nekem szól a jelzés, Mikor virrad a reggel… Ugyanúgy kezdődik minden, Tombol az árnyékgyilkos fény Új nap új reményt ígér… Eltűnnek arcomról az éjszaka árnyékai Elpusztul, elvérzik minden, ami tegnap volt Új nap új reményt ígér… Érzem újra hív az álom Elszakítom minden láncom...

Submitted by Dahmers Fridge — Apr 26, 2025

Hej tulipán, tulipán Fényes szegfű, szarkaláb Tele kertem zsályával, Szerelem lángjával Nyisd ki rózsám kapudat, Hadd kerüljem váradat! Rózsafának illatja szívem bíztatja..