Terra Incognita

...Levelek vagyunk mind az Élet fáján Forgunk a földdel a kárhozat útján Perc- levelek a napok ágairól Zörögve- pörögnek a szélben Magukkal visznek egy új messzeségbe... Olvasom a naplót, Hogy bennem élhess, hogy Magaddal vigyél egy új messzeségbe... Utolsó perce az életből Utolsó pillanat, mely örökké tart... A félelmén lett úrrá most az önzés És a magasból a mélységbe fordult... A test csak test és a vér csak sár A kárhozat csak egy mosoly az arcán Lélek- levél az Élet fájáról Arc- maszkodon a mosolyt talán csak képzelem?... Ez a lány, levél volt a Fán Ilyen az élet, mely meg nem áll Lenn a szél levelet hord De fent az ág új hajtást hoz... Ez vár ránk fenn az életfán Földet érünk, ha vége már Fenn az égen, gyilkos szél jár Könyörtelen és csak ránk vár... Vért szívó átázott napló mellette Történetét önként ránk hagyta: élőkre Kényszerít a vágy, fáj a csábítás, hogy megértsem Átolvasom, hogy tovább már bennem élhessen...

Submitted by Warbringer — Apr 26, 2025

I. Árnyékká vált Valós Világ Az ordító csend, Amely most rám szállt Megmozdít mindent, Mi a sötétben vár... Nem, ez őrültség már! Mely az álmommal jár, Nem a Valós Világ Mi árnyékká vált...Igen, talán képzeltem az éjszakát, Melyben hirtelen a végtelen idő rám talált Mikor az ablaknál megláttam Őt, Ki a holdfényben állt A félelem, a rettegés Mélyen benn adrenalint öntött belém, Mert az elmém tagadta, mit a szemem látott... ... És amikor szólt, Megszűnt minden más. Egy angyalé az arc, mely a furcsa fényből nézett rám. ANGYAL: "Hozzád jöttem - mert én vigyázok rád. Ha lelked átadnád, A kezdetekhez szállhatnánk Az időn át, a Végzet hullámán." II. Vissza Édenbe Lelkünk messze szállt, Át az éjszakán. Ez itt egy furcsa táj. Várt az ősi kert Régi, tiszta kert, S benne ketten Álltak az Élet hajnalán... Látom, Éva szép szemében Ott az értelem, s a láng A Kígyó vár... És az alma, mely hatalmat, Vágyat önt szívébe majd, Bűn és halandóság. Értem már, Bűn és halál... Szálljunk tovább! III. A Szövetség (eltűnt idők...) Letűnt idők, Mögöttünk már A rombolás zsoldja Mindig halál...(mindig halál...) A végén úgyis ránk talál. (figyelj rám jól!) "Figyelj rám jól!" - az Angyal így szólt. (egy Örök Helyen...) "Egy Örök Helyen (másképp lehet...) másképp lehet." Vigyél el, vigyél át Mert úgy fáj! A valóság miért más? Angyal várj! Hozzá értem, és máshogy szólt hozzám. "A Fények Földje létezik, Onnan hívlak majd. Ha a lelked átadnád, (a lelked átadnád...) Te is láthatnád. (te is láthatnád...) Élő ember nem jut át, Meg kell érte halni. Egy perc az egész, (egy perc az egész...) Utána újra élsz..." (újra...)

Submitted by Dahmers Fridge — Apr 26, 2025

Lehet, még csak egy perce vagyok élő Igen, még valami fáj Az is fáj majd, ha át kell újra élnem: Hova tart ez a világ... Mint egy álom, oly nyugtatóan hat rám A ködfátyol betakar Visz a szél, mint egy porszemet az égen Melynek része vagyok már... És egy lélek száll a Fényben- Melynek átadom az énem... Füstből, ködből építi arcát a sok légtestű lélek Bennem álmodják majd újra át a fény dalát Vágyaim múltba vesző fonalát Kiszakítja az életem földjéből Ez a hely olyan más Nem riaszt az elmúlás, ha ideérhet a lelkem majd... Ez voltam én - a Fények Földjén És most már bennem él a remény A testem csak test A vérem csak vér De Fény a lelkem... Angyal: "A Fények Földje vár, ha ott lent Már nem láthatod többé a Nap fényét A félelmek után, már nincs, ami fáj- Meghal a bánatod A Lélek Templomát, mikor végleg Elhagyod, mert nem élhetsz örökké Vigaszt majd itt találsz, de akiket elhagytál, Azok nem tudják még..."

Álmod csendjében élsz Nem tűntem el, itt vagyok már De titkom nehéz... Ólomnehéz... Látom, nem ébredsz fel Alvó lelkednek elmondhatnám, Mi vár majd ránk, Hogy mi vár majd ránk Az eső hangján át halkan súgnám...

Submitted by Iron_Wraith — Apr 26, 2025

Fiú: Éjjel volt egy álmom, és még most is látom Nem tudom feledni, el kell mondanom... Érzem, erre vártam, míg sötétben álltam Míg a ködben éltem, nem találtam az értelmét... A hely, ahol tegnap jártál - ma megbabonáz... Ahol majd a fényben szállunk - és élünk tovább... Elmúlt minden kétség, nem vár már több rémség Amíg élünk, nem kell félnünk többé már... Értsd meg, indulnom kell ezzel a küldetéssel Ők is kell, hogy hallják, látniuk kell a lényegét!!! Életünk után vár egy másik lét Vár egy másik táj, ahová lelkünk ér A Lélek Templomából a fény felé Az Árnyak országát - talán soha már - Nem látjuk többé...

Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 26, 2025

I. A Belső Tűz Elszáll a szó, a szél szárnyán A szívekre rátalál. Én megadom a választ, Ha valaki fél, Mert valahol mindig meghal a remény. De a szónak súlyát Igen, érzem már Ide tömegek jönnek a reményért Én megadom a választ, Ha valaki fél Mert ugyanúgy éltem azelőtt, nemrég... Érzem a belső tűzben, Mely bennem lángol És tovább él, ha érzed És újból kéred, újból mondom: Van remény!!! Egy prófétát éltetnek, Egy próféta köztük él Egy üzenet az égből Mely hirdeti a Fényt Ez az igazi, tiszta Ébredés Érzem a belső tűzben, Mely bennem lángol És tovább él, ha érzed És újból kéred, újból mondom: Van remény!!! Akarom, hogy mindenki meglássa, Hogy újból megtalálja, Érezze újból át Az örök élet mindenkire vár De az álmainkat meg kell élnünk, Vagy el kell érnünk itt lenn a Földön... II. Éjfél Egyedül ért el az éjfél Hazaértem, a nap végén Odafenn a lány már alszik A csendbe olvadt a sötétség Valahol az álom határán, Hol a test is súlytalan A varázslat formát öltött Érint egy kéz, fénykönnyű kéz Angyali lény - arcomba néz... III. A végső igazság ANGYAL: "Tudod a titkot a fényről, Hogy honnan, mindegy A bátorságod, hogy elmondd, Az nekünk túl sok már. Ne hidd, hogy jobban élnek majd Vakhitük tévedés A szép szó úgy sem használ már Könnyítsd meg a szenvedést!" IV. Kétségek közt És újból itt a reggel És mégis nehéz szívvel Indulok, hogy hirdessem az új igét... Mi lesz, ha félreértik, Mi lesz, ha nem fogják fel És önként indulnak fény felé?

Submitted by SerpentEve — Apr 26, 2025

This track is instrumental.

Is this song not instrumental?

Szörnyű lázban ég a város bűnben él Önként, önkézzel Ezrek adják fel... Többnek képzelték, vagy meg sem értették Most vérrel vádolják a "gyilkos" prófétát Szavait tegnap még imádták- Ma bemocskolva várja sorsát: Elhiszem, nincs más választás Volt ilyen, a bűnös MINDIG MÁS Félelem, vakhit, önzőség Láthatod, az ember még nincs kész... Egyre több a vér, gyilkos álremény Nem szül mást a tett, csak újabb bűnöket Valahol mégis várja sorsát, Tudva, hogy úgyis megtalálják: Félelem, vakhit, önzőség Láthatod, az ember még nincs kész... Volt ilyen, a bűnös MINDIG MÁS Elhiszem, nincs más választás: Áldozat az új megváltásért Bár talán nem vagyunk rá méltók még...

Submitted by Infernal Flame — Apr 26, 2025

Fiú: Egyre nő a távolság Hol jársz, vagy hol vársz rám Olyan nagy szükségem van most rád... Gyere, kérlek, adj reményt! A sötétbe hozz most fényt! Vezess át az éjszakán! Holnapra késő már...túl késő már Bennem nincs már senki Bennem nincs már semmi Testem többé nem fáj És nem érzek félelmet sem... Ütnek, vernek, kínoznak, Kérdeznek, aláznak. Mit mondok, nekik fáj- Tudják jól- nem hazugság. Csak jó és rossz út van- Az ember választhat. Én is választottam, Tévedés volt talán, nem tudom... És ha eltűnik szívemből Ez az álnok hit, Akkor majd gondolj rám, Mert már nincs igazság! És az élet megy tovább Tévedés volt, semmi más Újra elborít a szenny, Az önző, öntelt őrület. Testem többé nem kell már Úgysem vehetném hasznát Szívemben nincs félelem, Végleg elmúlt... ANGYAL II.: "Figyelj ember, mit beszélsz Gyere, nézd meg, hogy hol élsz! Hazug vágyak hajtanak, Ez a sorsod ember! Mindig, mindent elhiszel, De a lelked én viszem el A Tagadásnak Szellemét Nehogy ismét szentnek nézd!" Az élet úgyis megy tovább Nem haragszom rád, világ. Elvesztem, az én hibám Jót akartam, csak ez fáj... És a Fények Földje vár, Ha tényleg nem volt hazugság. Őrizd jól emlékemet, Bocsásd meg a bűnömet! Testem többé nem kell már, Úgysem vehetném hasznát Bocsásd meg a bűnömet, Őrizd jól emlékemet!

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025

LÁNY: Súlyos könnyek az égből Könnyek az én szívemből Mondd meg, miért vették el őt?! Miért pont így történt? Miért Őt büntették bűnömért? Mondd meg, hogy mit tehetnék! Miért nem én? Az én hibám volt minden és Most elvesztettem az élet értelmét...

Submitted by Dahmers Fridge — Apr 26, 2025

Nem talállak, bárhogy hívlak Lehet, hogy túl késő már... A megérzésem lassan megfojt Mindig előttem van arcod, Mikor elmesélted Azt az álmot, amit Tőlem kaptál, bár nem kérted... Angyal: "Ne sajnáld őt, inkább éld túl Akármeddig süllyedsz még... A bánat- ingoványból szólít Érzem, itt van köztünk, Erősebb lett tőle a fény Ne engedd, hogy újból A mélybe rántson a keserűség! Egyszerű, könnyebb út, De emészt majd a szörnyű múlt, Ha engeded, hogy áldozattá válj... Azt hiszed: nincs már más, Nézz az égre, ott vár rád a segítség Megvédi a lelked"... Azt mondták nincs közöttünk már Elment, és lelke messze jár Mondd meg, hogy hol voltál Amikor szükség volt rád? Nem hallom a külvilág zaját Nem látom a fényeket sem már Csak némán süllyedek És lassan elveszek Vérző Hold a lelkem Könnyfolyók vizén Mindkét partról a bánat Arca néz felém...

Submitted by Dahmers Fridge — Apr 26, 2025

Kérlek, mondd, hogy még csak álmodom! Ígérd meg, hogy újból láthatom Őt, Mint rég- Ugyanúgy él… Most már minden percem fájni fog? Ó lomszürke Napként éget a vétkem- Méreg a vérben, átkom a Létben Kín a Reményben. Engedj elmennem! Itt kell megtennem Bűnnel bűnhődhetnék.. Hidd el, próbáltam, de Én itt nem bírom már Töröld el az átkom!… Félek még, de így jobb talán A szívem csak remél, mégis: élni fáj, Mert nem vár semmi rám, nem vár senki már A Fények Földje hív, hajt a vágy… Fel kellett jönnöm, a felhők fölé Itt álmodoztunk, emléked él Nem kell az álom, semmit sem ér A toronyházról, lesodor a szél *** A Sors karjában így jobb talán A szíve csak remélt, mégis: élni fájt, Mert nem várt semmi rá, nem várt senki rá A Fények Földje hívta, és o szállt… Teste földet ért, nem él tovább Vére már csak sár, Egy levél volt a fán. Mert ez nem toronyház, Az Életfa, mit látsz A valóság érzéki csalódás…

Submitted by BloodShrine — Apr 26, 2025