Túlontúl

Csókod íze csak, ami ma éltet Ölelésed édes méreg Karjaid közt elfelejtem, Hogy miért hagynálak el Tüzet szító, buvölo hazugság Olaja, testedre folyik rá Megölsz, megfojtasz vele Igen, Te így szeretsz Nem lesz több seb a szíven A fájdalom vigyáz rád Lelkedben sötét éden a vágy A vágy, ami hajt tovább Elhagysz, hogy újból visszatérj Utad én bárhova követném Nem gyulölsz, nem szeretsz Ez az út rég nem a Tiéd Tüzet szító, buvölo hazugság Olaja, testedre folyik rá Megölsz, megfojtasz vele Igen, Te így szeretsz Nem lesz több seb a szíven A fájdalom vigyáz rád Lelkedben sötét éden a vágy A vágy, ami hajt tovább Nem lesz több seb soha A fájdalom vigyáz rám Lelkemben a sötét Maga az éj Meddo szenvedéllyel Várom a hus magányt Már a puszta létem is fáj És a fájdalom magamba zár Csókod íze, ami ma éltet Ölelésed méreg Tudom jól Elhagysz, hogy visszatérj Én bárhova követnélek De az utad maga a vég

Submitted by NecroLord — Apr 26, 2025

Elbuvölo alkony Lelkem is bomlik tán Cseppként leszek ma tenger Harmatként óceán Szétfolyni a forró urben Túllépni a múlt falán Egy lenni a mindenséggel Élni akár a halál.... Fentrol nézve más Nincs szenvedés, sem hanyatlás És ami igazi még Már csak fentrol nézve szép Szemközt az osi térrel Benne élsz a rész hevével Alant elterül még a táj Akár a magány Élet súlyának Égo fájdalma Minden percének Vérzo vágyálma Lenni az más Olyan, mint szállni, ha nincs határ S látni, hogy minden halálra vár Elbuvölo alkony Lelkem is bomlik tán Cseppként leszek tenger Élek akár a halál...

Submitted by Dahmers Fridge — Apr 26, 2025

Térden állva, egy hangra várva Egyedül a jéghideg éjszakában Az égre nézek, halkan kérek Egy jobb világot, mint amiben élek S esélyt a szabad léthez, A mélyben fogant új reményhez Haragot, hogy visszatérjek Vagy végleg eltévedek Új világba vezet a léptem Ott vár minden, amitol féltem Az örök talány, utam vége Folytatást nem is remélve Zajlik még testem halála Akár a hattyú utolsó tánca Lassú halállal álmodom, Ahogy a penge a kezemhez ér Csekély csupán a fájdalom – mégis Testem a tüzében ég Arcomon a búcsúkönnyek Vérré válnak, eltemetnek Bennük arcok, régi képek Csillognak, majd messze tunnek A lemondás békéje vár Vesztesnek ma ennyi jár Nem érzem, hogy ennyi év után Létezhet szép halál? Utolsó percek Már nem is fáj Mi jöhet még, mi itt talál? A föld mélyében várok rá Utolsó csókra – legutolsóra

Submitted by Finntroll — Apr 26, 2025

És lassanként elolvad az én Az érzés magába szív Ez a furcsa kettos kényszer Ma újabb útra hív Nem, még nem – nem látszik a vége De az eleje sem segít Adj ebbol még egyet édes Talán jobban elrepít Úgy elmennék már – egy más lét után De a büszkeség visszatart – önmagamban tart Nézd ez már más világ – nélkülem él tovább Ne mondd, hogy nem lehet – nem hiszem, hogy nem lehet Várhatnék – de miért – pálcát tör a múlt Éveim felett, végzetem felett Ez a néhány év – itt véget ér Újra sosem kezdeném Utoljára körülnézve A külvilág megtagad Épp ideje már továbbállnom, Feledve múltamat Ahogy azt útra lépek Nem számít, hogy ébredek Nem számít már ez sem kedves Írd csak a többihez. Így utoljára körülnézek De a külvilág megtagad Épp ideje már továbbállnom Tovább – feledve múltamat És ahogyan a végso útra lépek Nem számít, hova ébredem Nem számít már, nem számít ez sem Nem számít, nem számít már

Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 26, 2025

Vándor vagyok – Buntelen utazó Úton vagyok egy szebb világ felé Erom temérdek, szeplotlen lelkem És tisztaságom egyetlen fegyverem Vér – még hajt tovább, az ismeretlen szépség után Vágy – ideák iránt, bennem élnek, töretlen képek Halál –csak állomás - de minden percre felvigyáz Még vár – még nem talál-, de majd ha érzem majd én, majd én bevégzem Vándor vagyok – névtelen utazó Úton vagyok a legvégso felé Erom a múlté, kárhozott lelkem És életem borul rám, mint szemfedél Miért – mondd miért fáj, hogy nem talált rám a szebb világ Hogy annyi év és harc után A porban élek, ha ez még élet A porban vérzem, a porban Miért, mondd miért fáj Hogy nem talált rám Az a szebb világ Hogy annyi év és harc után A porban élek A porban...

Submitted by Corpse Grinder — Apr 26, 2025

Awaken like a distant concept So pure and weak inside Alone in the rolling cradle Just learning the Art Lifelines on the waxing canvas Paintdrowned innocence Stains on once-noble answers (Are) weakening, weakening Oh, look and see as the madness is Overhelming, the dying Saints and the lurking nightmares On the fresco's darkest scenes Could ever the canvas be filled Or just the paint would run out As tears dilute the portrait Tears dilute the portrait Oh, look and see that as the strength diminishes And blood colored are all the shapes The shades are beyond all that human – so strange The final touch discolour the paint Dying like forgotten concepts So cold and weak inside Alone in the rotting cradle With a picture, with a picture done

Submitted by Celtic Frost — Feb 11, 2026

Behold the lack of comprehension And the laughter of the lamb Their tales about the frankness Like honey on a fence The lust for a complete life Is strong and never dies Just taste your inner fire And let your daemons rise These dreams are neverending Yet the dawn is still too cold Colourful illusions Like crosses on the back In the daylight they can't protect me Valued prize just ain't worth to get The visions of a grey world I have to realize My daemons want to trick me Whispering lethal little lies But now I know the way I have to walk Without blood I'm without colours That little pain, oh so vain So little price to be accepted again Sometimes I feel I'm getting old My long gone daemons taken my soul A portrait so lifeless, a frame so gray Renouncement is my chosen faith The dawn has lost its colours The rainbow is so grey The one who still could paint them You are - so you have to dream

Submitted by Celtic Frost — Feb 11, 2026

Left alone in these drifting tides I think they call it life The Lost ain't found – but still ain't died Yet the time seems always right Another footstep, another mile And questions are all around What is it for – where is too far Answers are too fragile What life could be lived in this way we have to walk When all the faith is ruined and the confidence is died On through all the years I stood tough and proud With an all out sacrifice – mastering all demise In those years – I fought – but now I'm tired With the work undone – a life undone Oh I fought- but now I'm lost My life is an utter defeat And now I'm waiting – For what still to come I know I cannot hide Fate's right beside me - Yet it seems so far Torturing me with it's delay And I'm all alone in these drifting tides They have called it life What was it for – I don't got too far I didn't get too far And now I'm waiting – For what still to come This time I cannot hide Death's right beside me and he is welcomed Welcomed with all my life All alone in these drifting tides Someday, someone called it life Fate's right beside, and he is welcomed Welcomed with all my life

Submitted by Celtic Frost — Feb 11, 2026