Bőrkoporsó

Ébredj sas fia Szirtekről suhanó! Ébredj Földanya Lávából felizzó! Ébredj holt hold moraj Lelkünket megkínzó! Tépd ki sebéből a tüskét Engedj minden haldokló gondolkodót A csillagok oltárai elé Mikor megmeríted folyókban életünk kelyhét. Fájdalom! Az elkorhadt kapukon túl Nem mérgeznek Halottak és kiégtek Örök sivatagban éheznek Új remény! Egy vándorló világon innen Nem néznek vissza Ébredők menetelve Csillagok között öröklétben Jöjjön, jöjjön, jöjjön A vég…… s majdan a kezdet!

Submitted by MetalElf — Apr 26, 2025

Mélységből fogannak, Lelket faragnak halott világba A kapu őrzői rejtekekből tőrnek ki Bronzban fogant fegyverekkel Súlyt raknak vállakra Ködlehelő vadakat igéznek Holtak madarai tollából Kígyózó feketeségben Megcsillan a remény Gyökereink és a tátongó katlan közt. Természetünk spórái Hamar magasztos dühöt szülnek Romlott világot emészt majdan az Ős Ki vérét eddig hiába adta. Belső tüzünk országa Lángjainak pattogó tánca Lészen testünkön jele Ott ahol a nyugalom földjét Vér mossa alá és tartja föléje Ködföld térképét. Saját csontjaink roppannak Mikor meghúzzuk a kört Koronánk a határ Hová a korcs mérgétől átitatott lehelet sem érződhet. Mélységből fogantak Lelket faragtak Egy halott világba A kaput őrzői rejtekekből védték Bronzban fogant fegyverekkel.

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

Kések és vadak között Halotti lepel járja be az éjszakát. Vakok és gyalázottak között Törölték a harc dalát. A kolonc föltépte a homály otthonát. Ősi méreg Mély gyökerek alól Szivárog Sikítás vad asszonyok lelkébe Kiáltok! Tördelt csontok pora Bőrbe, vasba forgatva Nemzedékünk árnya Lelket támaszt a világra. Barlangok tavaiból Felkúszik a pikkelyes Az átok óda hangjait Hallatja a belső csend Megtölti a gondolat Kérgek útján Ahogy vért visz az ér S ahogy halált Kaput nyit vagy zár. Találd meg utad Mostoha Nap Most a múltat égeti szét Nevelőd és tanítód lészen Ha újra eljön Hogy kérjen. A kürt újra falakat renget Fel kiállt a lélek Újra Isteneket ébreszt Kézbe adva a sodrást A halál tanát A halottak dalát….

Submitted by BloodShrine — Apr 26, 2025

Hajnali köd és harmat lánya Nappalok forgatagának anyja Éjszakák csendjének bölcs öreganyja Temetitek gyermekeitek Fátyolos szemekben Kialvó az élet Megérett, elhárított Ódon súlyt Nehezet Napba néző vak Érzi égető pecsétként a bőrt Lélekrabság, rozsdás láncok húznak a földre Örök vakság Tanulj meg látni Repeszd a kérget. Fenj fémet Vágj húst Mond élek Most a kapun túl. Keress ösvényt Tüskést, simulót Járj rajta Vagy örökre pusztulj. Harmat és köd szüld meg a hajnalok leányát Nappalok forgatagának anyját Éjjelek csendjében a bölcsesség öreganyjának fogjátok majdan kezét Áldást adva rátok, kik szültétek e komor világot. Forogjon a Nap Törjön utat holdja Karolja vagy engedje Az élet medrébe.

Submitted by Morgoth — Apr 26, 2025