Tündértánc

No lyrics have been submitted for this track yet.

Mondd mennyit ér egy igaz szó, Ha nem hallgatja senki sem? Mennyit ér a bölcsesség, Ha nincs mögötte értelem? Mondd mit ér az irgalom, Ha képmutatás övezi? És mennyit ér a fájdalom, Ha nem őszinte, emberi? Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz! Ha láncok közt, mondd mit remélsz? Élj hát úgy, hogy szabad légy, Bátran vállald mennyit érsz! Élj hát úgy, hogy bármit tégy, A tükörbe majd büszkén nézz! Légy önmagad, az Egyetlen, Minden perced igaz legyen! Mondd mennyit ér a hatalom, Ha ostoba és féktelen? Mennyit ér a szerelem, Ha szívtelen, lélektelen? Mondd mit ér a szabadság, Ha múló remény, semmi több? Mennyit ér a boldogság, Ha csak pillanatnyi káröröm? Mennyit ér a becsület, Ha béklyó csak, mi gúzsba köt? És mennyit ér az igazság, Ha körbelengi hazug köd? Mondd mennyit ér a barátság, Ha tőrbe csalja árulás? És mennyit ér egy imádság, Ha nem hiszed, hogy hallanák?

Submitted by The Void — Apr 26, 2025

Néma már, az alkonyatban sír a táj. Nincs fény, a hanton fekszünk Ő és én. Egy női név hómárványba karcoltan, Egy síró, örök éj. Lásd, hogy merre megy az új világ. És lásd célod, s nem végzeted vár. És szállj, újra szállj szabadon, Mert az élet szele már fúj A sápadt zafír égen túl. Égek, akár egy tüzes mag, Hideg fényű messzi csillag, Vakon száguldó tudat, Várom, az út merre mutat. Fáj, mit mögöttem hagyok, Fájjon, én mégis indulok. Szemem egy sugártól lesz vak, S hív a fény, hogy induljak. Izzó homok talpam alatt, célom rég mögöttem maradt. A távolban egy ábránd fogad: élet s halál, mind ugyanaz? Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz? Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz? Te, kinek ha nem mondják, magadban bízni sem bírsz? És mondd, mi kell, hogy a világot ÍGY fogadd el? Évek, lassuló léptek, néztek, így hova érek Képek - már semmit sem értek, félek - de van megoldás Évek, lassuló léptek, néztek, így hova érek. Képek - már semmit sem értek, félek - de van megoldás. Nem leszek egy kőbe vájt név, Kereszten egy megkopott kép, Elfelejtett régi évszám, Emlék csak egy korhadt táblán. Nem leszek egy kőbe vájt név, Kereszten egy megkopott kép, Elfelejtett régi évszám. Emlék csak egy korhadt táblán.

Submitted by NecroLord — Apr 26, 2025

Az istenek száműztek a Földre, Mert a megsértődött angyalok Nem bírták már elviselni, Hogy az örök fény egyedül én vagyok. Halandóvá kellett lennem, Mert irigyek rám a csillagok. Tiszta fényem elnyom mindent, Az örök éjben egyedül ragyog. Száműzött, száműzött angyal Száműzött, száműzött angyal Nem küzdhetsz ellenem, Mert nincs hozzá erőd! Száműzött, száműzött angyal Száműzött, száműzött angyal Ereszkedj térdre, és hajts fejet Az istennőd előtt! Ne kérj semmit, úgyis hiába, A Föld már egyedül ÉRTEM forog. Rádmosolygom, de tudnod kell, Hogy kegyelmezni neked sem fogok! Rád találtam, megátkozlak, Nincs már tavasz, csak örök fagy. Együtt zuhanunk a pusztulásba, Mindörökre a foglyom vagy! Eloszlattam a sötétséget A világ lángokba öltözött. A pokol fényei izzanak, A gonosz a Földre költözött. Egy szenvedés a földi élet, de megbánják ezt az istenek! A mennyországba jutok úgyis, és a királynőjük majd én leszek! Száműzött, száműzött angyal Száműzött, száműzött angyal Úgysem küzdhetsz ellenem, Ehhez nincs elég erőd! Száműzött, száműzött angyal Száműzött, száműzött angyal Hullj a porba ,és alázkodj meg A lábaim előtt!!!

Submitted by Infernal Flame — Apr 26, 2025

Magányos alak áll fent a hegytetőn, Lágy szellő fúj felé az erdő felől. A mélyben lent fekszik az egész nagyvilág, Élet s halál titkait mind ismeri már. Letűnt, ám büszke nép végső sarja O, Dalnok, s dalában ott van múlt, jövo. Hosszú útja lassan, ím már vége felé jár, Hisz füstöt hoz a szél, és lángol a határ. Egykoron az ember még tisztelte őket, A sárkányok voltak az öregek s bölcsek. Az ég s a föld urai békében éltek, Az ember akkor még nem rettegte őket. Amikor még nem volt céltalan gyűlölet, Hazugság, hamis hit nem tépett lelkeket, Jóság és gonoszság egyensúlyban élt, De sárkányok haragjától izzik most az ég. És szól a dal, száll az ég felé, Az életet viszi el holt földek felé. És él a vér, a békét hozza el, Letűnt korok árnya új életre kel. Ím parázsló földek: a tűz nyelve szólott. Felperzselt erdők, izzó vörös égbolt. Sárkányok lángja emészti el végleg, Hogy hamvából keljen újra tiszta ének. A pusztulás közepén büszkén áll a lángban, Dühös szelek hozzák hangjait dalának. A domb ahol áll, az lesz végső sírja, De éneke a romlást örökre megírja. Így lett hát vége az utolsó bárdnak, De dala megmaradt a kövekben, fákban. Éneke átszáll zöld mezők fölött, Hegyekben visszhangzik, folyókban hömpölyög. És ha némán ülsz, csendben, tán Te is hallhatod, Mert bennünk él, csak bennünk, örökké élni fog.. És szól a dal, száll az ég felé, Az életet viszi el holt földek felé. És él a vér, a békét hozza el, Letűnt korok árnya új életre kel, Új reményt hoz el.

Submitted by MetalElf — Apr 26, 2025

Virtus, mortis, numinis, atrum Könyörgések szólnak nekem, Fekete tintával írják le nevem. Mágus vagyok, az éj boszorkánya, Nem fog a máglyák fekete lángja. Tűzvihar robban szavam nyomán, Mindent elsöprő jeges hurrikán. Intésemre a halál jön el, Rád borul, mint egy sötét lepel. Elszakít a való világtól, Elvakít a hatalom-mámor. Mágus vagyok, mindenható, Kárhozott lelkem örökké való. Mágus vagyok, isteni lény, Sötét királynő, a fekete fény. Elszakít a való világtól, Elvakít a hatalom-mámor. Enyém a tudás, mely mindent megér, De nagy árat adtam a hatalmamért. A testem összetört, kihűlt a szívem, De érzem az erőt, mely izzik velem.

Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025

Nem is oly messze, mint hinnéd, Ott ahol csak a két fa áll, Nincsenek ott istenek, Csak elmúlt hősök emléke vár. Vonz téged az ősi végzet, Sápadt lelkek jajszava vár. Nincs béke nincs háború csak (A Sárkány) Kit tán rég elfeledtek már. Földbe fagyva fekszik csendben, Az alkalomra vár, a létre. Nem boldog, és nem is szenved, Jelét írta már az égre. Mélyen alszik, mélyen pihen, Rög temette, vak föld zárja. Ha nem kelted fel az alvó sárkányt, Őt is csak feledés várja. Szólítsd meg a sárkány őrét, Ébreszd föl őt mély álmából, A súlyos sár és föld alatt Nem tud a Szép alkonyáról. Találkoztál őrzőivel, Létük célját megértetted, Azóta ég benned a jel, Fagyott szíved újra érzed. Földbe fagyva fekszik csendben, Az alkalomra vár, a létre. Nem boldog és nem is szenved, Jelét írta már az égre.

Az álmok csak Terád várnak, Viszik a vágyad, süvít a szél. Ott, hol nem fáj a tegnap, Rád vár a holnap, sodor az éj. A csillagos ég föléd borul, szél simítja arcodat. A fák beszélnek, hozzád szólnak, s te meghallgatod hangjukat. Suttogásuk megnyugtat majd, ha bánat marja szívedet, Ölelésük magába zár, és elragad a képzelet. Mindenkire vár egy álomvilág, Valóság lehet, ha szíved hallgat rá. Az álmok csak Terád várnak, Viszik a vágyad, süvít a szél. Ott, hol nem fáj a tegnap, Rád vár a holnap, sodor az éj. A föld illata reményt hordoz, ősi ösztönt, képeket, Az ég adja a szabadságot, hogy szárnyaljon a képzelet. Víz hordozza életedet, és elsodor, ha élvezed, A levegő sem halált hordoz, csak tiszta, szelíd képeket. Mindenkire vár... Élni kell, hisz van még miért, ha érzed belül, elhiszed Lehetsz más, és élhetsz másképp, mert csak tiéd az életed Az álomvilág magába zár, de simogat, nem eltemet Benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed Mindenkire vár...

Submitted by Pestilence — Apr 26, 2025

Ez nem álom, nincs belőle ébredés, Két világ közt nincsen fény és nincs sötét. Az égre nézek, de hol vannak a csillagok? Mindent látok, de belül mégis vak vagyok. Ébren alszom, álmok nélkül álmodom. Úton járok, de hová lépek, nem tudom. A pokol tüze soha nem égethet el, Törött szárnnyal nem repülhetek innen el. Minden éjjel, ha aludni térsz, És egy imát mondasz a lelkemért, Én hallom, hiszen nem mentem el, De itt sem vagyok, hogy veled legyek. Én vagyok az álom. Nem éget úgy semmi, mint az örök fagy, Minden éjjel, ha az alvó nap magamra hagy. Itt bolyongok, mert sorsom örök kárhozat, Rettegsz tőlem, de én vagyok az áldozat. Minden éjjel, ha aludni térsz, És egy imát mondasz a lelkemért, Én hallom, hiszen nem mentem el, De itt sem vagyok, hogy veled legyek. Én voltam az álom, mit álmodtál, Egy elfeledett emlék volt csupán, De egy elmúlt élet ködös képe Elhalványul már. Késő már, nem élek és nem halok, Szólnék hozzád, de hangomat már nem hallod. Soha többé nem hívsz engem, jól tudom, Két világ közt sehová se tartozom.

Submitted by SerpentEve — Apr 26, 2025

Gyermeki lélek, ártatlan évek, Rég elmúltak már. Álmaim fénye izzik az éjben, Hívogat, egyre csak vár. Lüktet a vérem, szabadnak érzem A máskor oly gyötrő magányt. Tengerkék ég ragyog fenn, És egy angyal néz le rám. Nem hittem, hogy élhet egy mese, Hogy léteznek angyalok. Tudom, teljesen más voltam régen, De itt vagy, és én is itt vagyok. Rég, a sűrű bársony éjben Angyalszárnyakon Rám néztél a sötétben, Egy mosollyal szép arcodon. Megkaptalak, a sors hozott Vezess engem, én vállalom. Messzire dobom a gondokat, És nevetek csak a halálon. Átölelsz és elhozol Egy gyönyörű új világot, Ahol érett minden gyümölcs, És ragyognak a virágok. A döntés már az enyém régen, Kezedbe adom az életem. Tudom, álomból épült vár Lehetnél, de én hiszek Neked. Egy perc csendet, ennyit kérek Pihenjen meg a világ! Már tudom azt, hogy mennyit érek, És lesz a síromon majd virág.

Submitted by Warbringer — Apr 26, 2025

No lyrics have been submitted for this track yet.