Alámerülés

Romok között tévelyegtek, Áldozatot kívántok tőlem A végtelent megszüntetnétek A napfényt az éjben megkeresnétek Elvesztek a rengetegben, Önmagatok rejtekében A lovaglást tanuljátok De a tigrist hozzá nem találjátok A homályban elmerülnétek, Felfedeznétek mit szemetek nem észlel. De már belétek látott, megbabonázott, A mélység örök sötétsége Már nem enged el, már nem ereszt el A mélység képe belétek égett Örökre egyedül a vak sötétben Nincs már senki,ki kivinne innen, Ki a bánatodra felfigyelne Magad akartad a fátylat levenni, az alatta rejlőt megismerni Az alatta rejlőt megtanulni, Magadat elveszíteni Önmagadat megismerni, Önmagadban megmaradni Elértem hát, ahol nincs más út Magam maradtam a mélységen túl Árnyékok közt bojongok Fénylő, parázsló hamvakon Néha fellobban az örök tűz Ami lángokba borítja a sötét űrt De nem látom a fényességet, Nem találom a menedéket

Submitted by Warbringer — Feb 09, 2026