Gila Studio Live Session

Az ősz átka mindent felemésztett A fák koronái a földön enyésznek Megsárgult, elhalt Lombok Arany tengerben várják a holnapot Várnak és várnak az örök magányra De a szél viszi őket az ismeretlen tájra Idegen földre és idegen tájra Nem jutnak el az örök halálba Némán hangtalanul Ködként foszlik szét ez az élet Mint az elszáradt levél Mely egy őszi estén Örökre a földre hull Betemet mint a frissen leesett hó Elrejtve és elfeledvе Az ősz átka mindent elér Végtelеn álmokat tép szét Az ébredést viszi magával Az örök homály birodalmába Fáklyát gyújt az elveszett világban Fényt visz az átkozott ingoványba Félelemtől reszket a csend De soha nem pusztult eddig még el Farkasok üvöltik a hajnal hangját Fátyolos éjt köddé változtatják A nappalt dicsőítik az éjjelek után Mert nem némasággal várják a mát És végül itt maradsz a sötét pagonyban Mert várnod kell míg félsz A végső őszi éjtől

Submitted by Warbringer — Feb 09, 2026

Romok között tévelyegtek, Áldozatot kívántok tőlem A végtelent megszüntetnétek A napfényt az éjben megkeresnétek Elvesztek a rengetegben, Önmagatok rejtekében A lovaglást tanuljátok De a tigrist hozzá nem találjátok A homályban elmerülnétek, Felfedeznétek mit szemetek nem észlel. De már belétek látott, megbabonázott, A mélység örök sötétsége Már nem enged el, már nem ereszt el A mélység képe belétek égett Örökre egyedül a vak sötétben Nincs már senki,ki kivinne innen, Ki a bánatodra felfigyelne Magad akartad a fátylat levenni, az alatta rejlőt megismerni Az alatta rejlőt megtanulni, Magadat elveszíteni Önmagadat megismerni, Önmagadban megmaradni Elértem hát, ahol nincs más út Magam maradtam a mélységen túl Árnyékok közt bojongok Fénylő, parázsló hamvakon Néha fellobban az örök tűz Ami lángokba borítja a sötét űrt De nem látom a fényességet, Nem találom a menedéket

Submitted by Warbringer — Feb 09, 2026