20.

Megyek az utcán, de az agyam máshol jár A múlthét szombat, de jól sikerült! Azon az estén tök laza volt minden Nem feszült senki, a gond elkerült Hajnalba vettük észre, hogy elment az idő magától Hajnalba vettük észre, hogy nincs már mit inni S az agyamba valami lángol Egy jó körrel megint együtt volt a banda Mindenki beszélt, ha kellet, ha nem A lányok feldobva micsoda formák Beszívtunk, elszívtunk mindent (a)mi kell Hajnalba vettük észre, hogy elment az idő magától Hajnalba vettük észre, hogy nincs már mit inni S az agyamba valami lángolt Ref.: Mindenki tudja Át vagyunk vágva Bárki is kérje Nem megyünk előre Mit nem értesz főnök Nincsenek már hősök Bárki is kérje Nem megyünk előre Csak néhány órára mindent feledni Szerintük hülyeség, szerintünk meg nem Az irígyek nagyívben le vannak... Ma este minket csak a buli érdekel Hajnalba vettük észre, hogy elment az idő magától Hajnalba vettük észre, hogy nincs már mit inni S az agyamba valami lángolt Ref.: Mindenki tudja Át vagyunk vágva Bárki is kérje Nem megyünk előre Mit nem értesz főnök Nincsenek már hősök Bárki is kérje Nem megyünk előre

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

Te talán megértesz Tudod, ez hogy van Egy rohadt nap után elég Felhajtott gallér Nyakad behúzva Botorkálsz haza, az otthonod vár Talán ott nincs, aki megtalál Reméled ott van az aki már Segít, hogy ne őrülj meg végleg És holnap is bírd valahogy tovább Ref.: Jöhet bármi, minek várni Gyere viszlek az égbe szállni fel Szeretkezzünk itt vagy bárhol Az ölelésed maga az téboly és a mámor! És gondolatban Már mindent látok A fürdő résnyire nyitva áll Valahol ott vagy A tükör bátor A törülköző semmit nem takar Talán itt nincs aki minket akar Remélem most is új csoda vár Segíts, hogy őrüljek meg Veled Lehet, hogy nem kell a holnap, csak ma Veled Ref.: Jöhet bármi minek várni Gyere az égbe szállni fel Szeretkezzünk itt vagy bárhol Az ölelésed maga az téboly és a mámor! Aki bátor elvarázsol Testem a testeddel forró lázban ég Szeretkezzünk itt vagy bárhol Az ölelésed maga az téboly és a mámor

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

Nem lesz sohasem úgy, ahogy volt Te már más vagy, valahogy más Az, ami elmúlt nem jön elő Ahhoz túl nagy a változás Úgy érzed Akaratod nincs nem is érdekel Ellep a forróság A lámpák fénye elvakít Ez már nem a valóság Az ami elmúlt nem jön elő Ahhoz túl nagy a változás Úgy érzed Akaratod nincs nem is érdekel Ellep a forróság A lámpák fénye elvakít Nem te döntöd el Hogy mi az, ami jön Minden perctől egy életet vársz És ha rögtön nem sikerül Úgy érzed Akaratod nincs nem is érdekel Ellep a forróság A lámpák fénye elvakít Nem te döntöd el Hogy mi az amitől Ref.: Ilyenek ezek a vad éjszakák Az egyik fele álom, a másik valóság Démonok csábítanak kéjesen Extázis, ordítják éhesen Óh, óh, óh.... Ott van benned a másik, a jó Ha engednéd segítenék! Az álomhálót Veled tépném szét És minden úgy lenne mint rég Úgy érzed Ref.: Ilyenek ezek a vad éjszakák Az egyik fele álom, a másik valóság Démonok csábítanak kéjesen Extázis, ordítják éhesen Óh, óh, óh.... Egybe a kártya Osztani kell Nálad a joker Ne veszítsd el!

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

Régen volt, valahol az út véget ért Régen volt, ma is minden perce elkísér Akkor ránk sütött a nap, és én megtaláltalak Akkor úgy ölelt a holnap, együtt ígértünk a Holdnak szép jövõt Álomkép, hogy majd egyszer újra visszatérsz Ne ígérd! A remény a szívem tépi szét Hol van már a régi nap, amikor úgy vártalak? És a Hold is számon kéri, amit együtt ígértünk Menj, ha menned kell Várok Rád a szívemmel Egy álom elég Amit nem tépsz el És én elfogadom Hogy még élnem kell Egy más világ, ahová én nem léphetek át Nem kérhetem, vegyék el fájó életem

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

Hatvannégy évesen Maga elé mered Balfülével hallgat A jobb sajnos süket Megpróbál elképzelni És halkan motyog A nevem Kovács István És vak vagyok Híd.: Voltam szegény paraszt Voltam szegény munkás Gyakran voltam éhes De csak mentem tovább Sztálinvárosban már Majdnem sikerült De aztán a szerencse Valahogy elkerült Ref.: Munkásélet Így kétezer felé Munkás élet Nem így képzeltem én Munkásélet Már nem is lázadok Hisz csak egy elfelejtett Vak munkás vagyok Nem lát már semmit Kiszolgáltatott Asszonya nélkül Lehet már rég halott A múltkorában sajnos Rosszul léphetett A combja eltört Szegény, mit szenvedhetett Gyanakvó arca ma Nem lát borotvát Nadrágja kék színű És barna a kabát Őt nem zavarja Az asszonya figyel Inget vált rajta Mindenre Ő ügyel Mutatja reszketve Hogy van kitüntetés Van oklevél is És ez itt a végzés Az áll benne kőkeményen Hogy (még) nem elég beteg Nem jár a (kor) kedvezmény Meg is dögölhetek

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

No lyrics have been submitted for this track yet.

A fal mellett mész lapulva Hó és jég zuhanhat rád Egy kés hideg élét megérzed Ahogy a veséd felé kaszál Nem lepődsz meg semmitől Ha hallasz egy sikoltást Beépültek az életedbe A tetvek és poloskák Voltak már jobb idők Talán lesz még erőd Anyám mosolyától van erőm Ő tudja, hogy lesz még nyár Csak tűnjetek már végre el Tetvek és poloskák De fáj, ahogy lesnek rám De fáj, ahogy csípnek és szúrnak Még a falnak is füle van Így szól a mondás Jobb lesz hát nem pofázni Még valahol meghallják És ha egyszer meghallják A véred is akarják De utálom a pofátok Tetvek és poloskák!

Submitted by NecroGod — Feb 15, 2026

Annyi rosszból, annyi bajból Menni kéne már Elrohanni, megtalálni, ahol nem vár Csak csönd és nyár Sor ígéret a szép jövõrõl Mind az égbe száll Nem maradt más, mint a valóság S az néha nagyon fáj Miért van annyi átok, ami elkísér És az miért van, hogy az ember újra fél? Miért kell menni még, ahová szebb jövõt remélsz? Miért van újra bennem az, hogy nincs remény Hogy nincs remény, nincs remény? Majd' elhittem, ez az otthon És én itthon vagyok De csak vendég, akit megtûrnek A fenn ülõ hatalmasok Egy jó koncért, némi pénzért Elárulnak, ha kell Néhány barát maradt csak fenn A halom szemét tetején Itt nincs remény...

Submitted by SerpentEve — Feb 09, 2026

No lyrics have been submitted for this track yet.