Edda Blues

Lebben a függöny Fejed lehajtva lépsz A helységben ismeretlen Ismerõsen szól Tenyered izzad Szívedben félelem A jövõdet látni jöttél Tõle vársz jövõt Miért is vagyok itt? A csoda sem segít Szemembõl látja, szeretnék Még élni egy kicsit Egyirányú út, ahová megyek A kezem levegõt markol, mikor keresi két kezed Egyirányú út, lehet, meg sem érkezem A kezed levegõt markol, mikor keresi két kezem Állj meg egy szóra! Valamit kérdezek Nem halljuk egymás hangját Rohanunk tovább Keresem, hol a baj (Pedig egyszerû) Valami elmúlt, eltûnt S ettõl lett keserû Miért is vagyok itt? A csoda sem segít Szemembõl látja, szeretnék Még élni egy kicsit Egyirányú út, ahová megyek A kezem levegõt markol, mikor keresi két kezed Egyirányú út, lehet, meg sem érkezem A kezed levegõt markol, mikor keresi két kezem Miért is vagyok itt? A csoda sem segít Szemembõl látja, szeretnék Még élni egy kicsit Egyirányú út, ahová megyek A kezem levegõt markol, mikor keresi két kezed Egyirányú út, lehet, meg sem érkezem A kezed levegõt markol, mikor keresi két kezem Egyirányú út, ahová én megyek A kezem levegõt markol, mikor keresi két kezed Egyirányú út, óh, lehet, lehet meg sem érkezem A kezed levegõt markol, hiába keresi két kezem Egyirányú út, ahová én megyek A kezem levegõt markol, mikor keresi két kezed Egyirányú út, lehet meg sem érkezem Egyedül blues, egyedül blues...

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

Az utca széles, de néha szûk Nekem épp elég A dolog sürgõs, sietek hozzád Ma korán van sötét Félnem kéne? Rég leszoktam róla már Az elsõ sarkon nincs szerencsém Egy csapat sakál vár Megszokott balhé, mindenki retteg Aki csak arra jár Megvillan egy kés, én következem De nagyon unom már Most félnem kéne? Rég leszoktam róla már Az egyik ordít, nézd, milyen gizda! Arcok, ez vért kíván! Hátamba fejsze, vállamba kés Azt kérdezik tõlem: Figyelj haver Erre most mit lépsz? Körbe nézek, mindenki eltûnt Nem jön segítség Egyedül is megy, csak kõkeményen A sakál nem ellenfél Vagy félnem kéne? Rég leszoktam róla már! Négy egy ellen, körbefognak Nem tudják, amit én Erre most mit lépsz? Csak néhány lépés választ el tõled Meg egy kis bunyó még Micsoda mázli, egy pár haver jön Így mindjárt más a kép Félnem kéne? Rég leszoktam róla már! Még el sem kezdtük, máris pucolnak A rohadt gyáva nép Nincs hátamba fejsze Nincs vállamba kés Nem kérdezik tõlem: Figyelj haver Erre most mit lépsz? Figyelj haver Erre most mit lépsz?

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

Égtem a vágytól Hogy én is lássak mindent Nem csak a Földet Ahová letett az Isten Nem csak a várost Nem csak az országot, de mindent Nem csak a Földet Ahová letett az Isten Teszem a dolgom És tévedek, mint mások Elmentek sokan De maradtak az álmok Csillogó város New York Felhevíti a vágyat Sok jó barát várt És adott vetett ágyat Jártuk az éjszakát Borzongató élmény Itt minden pénzt megér Egy golyóálló mellény És oly sok éven át Vártam a nagy csodát Hogy lássam végre Amerikát Hát nem hiába vártam És oly sok éven át Vártam a nagy csodát Hogy lássuk végre Amerikát Nem hiába vártuk Egy ember közeleg Doboz van a kezében Egy negyed dollárt adj! Ezt motyogja éppen Ne sajnálj engem! Nem kell nekem semmi Csak adj egy keveset Hogy tovább tudjak menni

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

Öt napig vártam Öt teljes napig Hogy szóljon az asszony: Vesd le rongyaid! Nekem nem kellett kétszer mondani A szobába mentem ágyat bontani A férje messze egy szénbányában dolgozik Nem tér házába hajnalig Levetem a csizmám Ágyadba fekszem A szíjam egy szögre akasztom A véred szívom, a húsod rágom A kutyát, a házad is felzabálom Ó te asszony, Vörös Tigris Van erõm, hogy leigázzalak Mire visszatér a férjed Hajnal lesz az égen Én rég elfogyasztalak

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

Magányosan állok egy sötét udvaron Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog Sorra kidõlt padok közt lépkedek Kevés a hely, ahova léphetek A sarkon áll egy alak, rám vigyorog Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok A régi téren talán vár még valaki Vele jó lesz egy cigit megosztani Ref.: Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom A várost, ahol élek Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott Igen, holnap, holnap indulok Talán csak megszokásból indultam tovább Mereven bámultam a házak ablakát A pályaudvar, ó, egy megszokott állomás Az egész egy furcsa látomás Aztán csend, és újra csend A sárga Hold álmosan figyel Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt

Submitted by Warbringer — Nov 11, 2025

És épp ott jön, amerre tartasz Melletted terem egy régi ismerõs A lépte halk, még szinte surran Elõször mindent megtesz, mindent megígér Nem hinnéd el, ami történik, pedig így van Nem ez az elsõ árulás Pedig így lesz ez testvér, ha neki hiszel Így lesz ez testvér, hát hidd már, hidd már el! Csináljuk együtt, és minden jó lesz! Te újra elhiszed, hogy csak jót akar De nagyon éhes, s akkor veszélyes Kitûnõ gyomrával mindent befal Csak róla szól a blues A patkány blues Sötét az éj, csak az ne jönne! Izzad és remeg a patkány király Pohárhoz nyúl, már nincs megállás És megint éj van, és elszámolás A tested, a lelked adtad volna érte Nincs teste, nincs lelke, a sátán jön el érte

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

Ugyanúgy élek, rohanok, mint a világ Mégis, ha kérded, gyakran érint a magány Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó! Lehet, ez így van, de már éjjel eshet hó És ha félek, nem a gyengeség De hogy felejtsek, ne kérd, hisz bennem élsz! Álom ez a nap, mint mikor megláttalak Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom Ma még minden gyönyörû, érzed, milyen egyszerû? A csillogásnak igen súlyos ára van Egy gyönyörû álommal becsaptam önmagam Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó! Csábítás és a hûség gyakran egymásba mar Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026

Volt idő, hogy sok haver volt körülöttem Meghívhattam Őket Ha éppen úgy volt kedvem Ha jól emlékszem Rántott húst is gyakran ettem Volt haverom Volt melóm És volt, aki szeressen Ki vette el És mit ad majd helyette Ki vette el Nézzen a szemembe Fáradt ébredés után A portól koszos lettem A munkásszállásra nőt Fel soha se vihettem Nem adtam fel, lett Házam, asszony, szép gyerekkel Volt haverom Volt melóm És volt, aki szeressen Ki vette el És mit ad majd helyette Ki vette el Legyen hozzá mersze Ne bújj el Nézz a szemembe Te gyáva Meg kell tanulnod Az életünk, nekünk is drága Az életösztön, ami vissza húz Munkanélküli blues Kihűlt az ágyam És sörre sincs már pénzem A gyerek kikerül Ha szembe jövök éppen Mindenki vigyáz Nehogy megfertőzzem Nincs haverom Nincs melóm És nincs, aki szeressen

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026