Edda Művek 6.

Az élet az ma csodás dolog És én hozzá idomulok Ezért vagyok őrült, kicsit őrült A tapétával megpróbálok összebújni S nem ártani senkinek Bolond vagyok, ez természetes, kicsit őrült Ha holnap este elindulok Azt, hogy kivel találkozok Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem előre Társra vágyom én is, értsd meg Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd! Őrült legyen, vagy nem kell senki sem. Legyen őrült! Csak én vagyok, aki megért téged Persze csak akkor, ha rám hagyod Társ legyen, de őrültet akarok! Gyere őrült, gyere őrült, névsorolvasás Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Csak néhány fény És az országúton az autó rohan velem Ez az életem Ez az életed Csak néhány kéz Csak néhány kéz marad a sokezerbõl, aki segít Aki segít neked Aki segít nekem Kemény vagyok Ezt mondod, és te ezt gondolod rólam Ez így igaz Ez így igaz Azt mondod, jó nekem Jól van, én elhiszem, de nem tudsz mindent, félek Félek Hogy gyakran én is félek És hogyan tovább? Volt már siker és volt már elég bánat Kinek kiáltsak? Kinek kiáltsak? Gyakran indulok szorongással telve Mint aki vissza se tér Nem vagyok keményebb, mint te Csak hajt a vér, az örökölt vér S ha valamelyik utamról vissza se térek Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod Hogy veled vagyok Veled vagyok Csak néhány fény És az országúton az autó rohan velem Ez az életem Ez az életed És hogyan tovább? Volt már siker és volt már elég bánat Kinek kiáltsak? Kinek kiáltsak? Gyakran indulok szorongással telve Mint aki vissza se tér Nem vagyok keményebb, mint te Csak hajt a vér, az örökölt vér S ha valamelyik utamról vissza se térek Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod Hogy veled vagyok Veled vagyok Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni S a nagy hideg sötétben bátran lépegetni Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni S a nagy hideg sötétben bátran lépegetni Árnyékot nem látni, nem nézni hátra Csak menni Csak menni Bátran menni

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok Csak én mozdulok, csak én mozdulok Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek Vágyom, hogy érezd a szerelmemet Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd Ref.: Nekem nem kell más, csak téged akarlak Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben Látom a nappalt, ahogy létezel Idegen szemek kívánnak, érintenek Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem Ref.: Ha akartam valaki lenni, csak érted volt Próbáltam mást keresni, csak bosszúból Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg! Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Ma még együtt, és nincs tovább Átkozottul kemény a világ Lenyúztunk egymás agyából éveket Szél fújja már az érzelmeket Úgy éreztem kevés, amit adhatok Pedig dehogy ... és ma már hol vagy te és én hol vagyok? Téboly, hogy ott vagy, és én várlak Idegen kéz nyúl tested felé Csak a vágy ereje halványul el lassan S már nem hazudunk egymásnak reményt Rád gondolok és újra látlak A napfény áttetszik a hajad szálain Ha álmodom veled, szívem szivárvány fényein lebeg De jéghidegek a reggelek Istenem, pedig már fogtam a kezed Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress! Templomok lépcsõin várom a csodát Az idõ törvényt ül, s lassan kipipál

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Amikor megszülettél és átöleltél engem A város köd-porával együtt nevelkedtem Mikor a hús szagához kenyeret kerestem Azt mondtad, vállalnom kell mindig minden tettem Akkor is volt már olyan Aki figyelt, csak figyelt Hogy mikor tévesztem el Csak figyelt, csak figyelt Kemény világ volt, soha nem hátráltam Ha pofont adtam, pofon érkezett De igazság se volt, mint most teszik Mikor a pofon hátulról érkezik Akkor is volt már olyan Aki figyelt, csak figyelt Hogy mikor tévesztem el Csak figyelt, csak figyelt Mikor tévesztem el Akarom, hogy velem kiáltsatok: Tiszta életet és boldogságot akarunk! Akarom, hogy nyújtsatok kezet Szeretném, hogy mind szeressetek! Amíg te tépsz és végzed a dolgod Amíg te izzadsz és véded az álmod Amíg mi hozzáteszünk és elveszünk Amíg mi jót akarunk, és néha tévedünk Addig már csak figyel Csak figyel, csak figyel Hogy mikor téveszted el Csak figyel, csak figyel Mikor téveszted el

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Égtem, égtem, izzadtam és féltem Az első utam a kezemmel jártam végig Kértelek szépen, segíts, hogy értsem Hogy megtanuljam a test nyelvét beszélni Ref.: Kicsavartál hosszú éjszakákon Csúcs voltál, elismerem Tudsz mindent egyszer, vagy kétszer Vagy négyszer, vagy ötször, vagy hétszer Kamasz kölyök voltam, épp hogy kibírtam Szép voltál, majd megvesztem érted Álltam, vártam, sokat tétováztam Csak intettél és rohantam hozzád Éhes asszony ne számíts rám Számodra nem létezem Parázsló szemekkel, varázsló kezekkel Nem fogsz megőrjíteni Évek teltek, hmm, de sokan voltak Megtanultunk egymástól szeretni Látom, érzem, majd megőrülsz értem Látod, én nem nevetek rajtad Ref.: Csúcs vagyok minden éjszakán Kicsavarlak ahányszor csak kéred Tudsz mindent egyszer, vagy kétszer Vagy négyszer, vagy ötször, vagy hétszer Éhes asszony számíthatsz rám Csak számodra létezem Parázsló szemekkel, varázsló kezekkel Meg foglak őrjíteni

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Agyon perzselt föld szörnyeteg Rohan, rohan ég és föld felett A nyugalomhoz csak pillanat kell Én hozza égetek, égetek Hej, földim mondd, a szóra emlékszel-e még? Örökre bennem él az õsi szenvedély Megfulladok a sors vetett hurokban Nincs ember, aki feloldja, aki feloldja Hideg lazban, forró lazban A lelkem kialt: holtra valtam Foglyanak õr a foglya Nem a testem, a lelkem, a lelkem rab, a lelkem rab Hej, földim mondd, a szóra emlékszel-e még? Örökre bennem él az õsi szenvedély Megfulladok a sors vetett hurokban Nincs ember, aki feloldja, aki feloldja

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Anyám, valami színházról meséltél Amiben mindenkinek lesz néhány jó szerep Kölyökként reszkettem a színház varázsáért Így élt, aki ott elõl lehetett Ez a színház, ez a színház, ez a színház Itt a színpad és özönlik a nézõsereg Valami nagy dolog készül, beszélik, rebesgetik Fantasztikus darabot írt egy fiatal író És nincsenek benne közhelyek De milyen színház ez, amirõl meséltél? Becsaptál, hisz elfogytak a szerepek Rendezõ úr, ön nem teszi a dolgát Elkoptak a nagy reményû deszkák De a világosító rontott mindent el! Ez azért túlzás, ezt senki nem hiszi A súgó a hibás, de õ csak mormogott Hisz könyv nélkül én sem súghatok Valami nagyon nagy jót mégis kéne tenni Ha már megszülettünk, nem hiába élni Kitalálni valami tiszta, igaz szerepet Hogy álmaink mind teljesüljenek Ez a színház, ez a színház A tévedésre mindig van gyógyír A tisztánlátás tablettája segíthet még Az igazságtól soha nem kell félni Csak bátran egymás szemébe nézni Nem kell félni, nem kell félni Csak bátran egymás szemébe nézni Nem kell félni, nem kell félni Csak bátran egymás szemébe nézni Ez a színház, ez a színház Ez a színház, ez a színház Várok a sorsomra ily késen, csendesen Így 120 évesen Hát ez a színház Ez a színház, ez is színház

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026