Edda Művek
Album • 1993
Az üres fal, az üres ágy Csak te voltál, ennyi maradtál Amit megtudok, olyan lehangoló Sötét úton jársz, kezedben altató Hiába kérdezik, a válaszod rövid: "Köszönöm jól vagyok" - hamisan cseng ez így Utolsó éjszakánk - itt vagyok veled Utolsó éjszakánk - újra csak neked Szellemvilág ahol élsz A valóság utól ér, utól ér Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó... Furcsa hírt kapok, nem lennél te már Ha nincs egy ismerõs, aki épp arra jár Végsõ gondolat: mit is tehetnék? Nincs rá alkalom, pedig szeretném Szívem dobog még, a testem már halott Segítenék neked, varázsló nem vagyok Utolsó éjszakánk - itt vagyok veled Utolsó éjszakánk - újra csak neked Szellemvilág ahol élsz A valóság utól ér, utól ér Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó... Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó, nem kell beszélni Szálljunk fel, én is akarom Így most jó... Így jó!
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Magányosan állok egy sötét udvaron Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog Sorra kidõlt padok közt lépkedek Kevés a hely, ahova léphetek A sarkon áll egy alak, rám vigyorog Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok A régi téren talán vár még valaki Vele jó lesz egy cigit megosztani Ref.: Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom A várost, ahol élek Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott Igen, holnap, holnap indulok Talán csak megszokásból indultam tovább Mereven bámultam a házak ablakát A pályaudvar, ó, egy megszokott állomás Az egész egy furcsa látomás Aztán csend, és újra csend A sárga Hold álmosan figyel Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába Errõl szólt a dal: EDDA BLUES!
Submitted by Iron_Wraith — Feb 17, 2026
Minden érzés, amit adtál Jó volt nekem Minden mi Te voltál Jó volt nekem Minden szavad Megérint, megéget Bezár szívembe Téged Mindent, amit adtál Hűen őrzöm, míg élek Mindig újra kezdve, kereslek Míg el nem érlek Minden szavad Megérint, megéget Bezár szívembe Téged Refr.: Hol van már a szép világ? Számodra messze már! De néha még a magasba vágysz Mint hulló kő zuhansz tovább De minden út összefut Az árnyékból a fény kijut De egyszer még gondolj rám Gondolj rám!
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Néha még újra vágyom a múltba Vágyom, de erről te nem tudhatsz már Érzem a bőröd, a vállamba körmöd Belemélyeszted, nem baj, ha fáj Nem segít rajtam senki se már De hiába minden, éjfélkor kezdem Fény és sötét közt keresni őt A többiek nézik és nem is értik Mi történik velem, ördögi kör Ref.: Amikor újra látlak Amikor megkívánlak Nincs kérdés, a válasz mindig Ő A srácok szóltak: a törvény a régi Kegyelemért ne alkudj senkivel Pláne egy lánnyal, aki dobott téged Ha ilyen vagy, közülünk menni kell
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Időm kevés, mégis hajt valami tovább Kormos városomban rám nem várnak csodák Hajszolt kutyák futnak az út menti porban Új filmeket adnak a régi mozikban Fáztam eleget az utcák kövén Falhoz dőlve rád vártam én Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább Időm kevés, mégis hajt valami hozzád Titkaim, nem őrzi senki meg De a szívemben a dal megmarad nekem Újra átélem örök hangjait Ha szól az ének, álmodom, a világot veled Álmodtam egy világot magamnak Itt állok a kapui előtt Adj erőt, hogy be tudjak lépni Van hitem a magas falak előtt Fáztam eleget az utcák kövén Falhoz dőlve rád vártam én Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább Időm kevés, mégis hajt valami hozzád. (hajt valami hozzád) Álmodtam egy világot magamnak Itt állok a kapui előtt Adj erőt, hogy be tudjak lépni Van hitem a magas falak előtt Álmodtam egy világot magamnak Itt állok a kapui előtt Adj erőt, hogy be tudjak lépni Van hitem a magas falak előtt
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Az élet az ma csodás dolog És én hozzá idomulok Ezért vagyok őrült, kicsit őrült A tapétával megpróbálok összebújni S nem ártani senkinek Bolond vagyok, ez természetes, kicsit őrült Ha holnap este elindulok Azt, hogy kivel találkozok Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem előre Társra vágyom én is, értsd meg Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd! Őrült legyen, vagy nem kell senki sem. Legyen őrült! Csak én vagyok, aki megért téged Persze csak akkor, ha rám hagyod Társ legyen, de őrültet akarok! Gyere őrült, gyere őrült, névsorolvasás Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Égtem a vágytól Hogy én is lássak mindent Nem csak a Földet Ahová letett az Isten Nem csak a várost Nem csak az országot, de mindent Nem csak a Földet Ahová letett az Isten Teszem a dolgom És tévedek, mint mások Elmentek sokan De maradtak az álmok Csillogó város New York Felhevíti a vágyat Sok jó barát várt És adott vetett ágyat Jártuk az éjszakát Borzongató élmény Itt minden pénzt megér Egy golyóálló mellény És oly sok éven át Vártam a nagy csodát Hogy lássam végre Amerikát Hát nem hiába vártam És oly sok éven át Vártam a nagy csodát Hogy lássuk végre Amerikát Nem hiába vártuk Egy ember közeleg Doboz van a kezében Egy negyed dollárt adj! Ezt motyogja éppen Ne sajnálj engem! Nem kell nekem semmi Csak adj egy keveset Hogy tovább tudjak menni
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok Csak én mozdulok, csak én mozdulok Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek Vágyom, hogy érezd a szerelmemet Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd Ref.: Nekem nem kell más, csak téged akarlak Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben Látom a nappalt, ahogy létezel Idegen szemek kívánnak, érintenek Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem Ref.: Ha akartam valaki lenni, csak érted volt Próbáltam mást keresni, csak bosszúból Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg! Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Ugyanúgy élek, rohanok, mint a világ Mégis, ha kérded, gyakran érint a magány Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó! Lehet, ez így van, de már éjjel eshet hó És ha félek, nem a gyengeség De hogy felejtsek, ne kérd, hisz bennem élsz! Álom ez a nap, mint mikor megláttalak Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom Ma még minden gyönyörû, érzed, milyen egyszerû? A csillogásnak igen súlyos ára van Egy gyönyörû álommal becsaptam önmagam Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó! Csábítás és a hûség gyakran egymásba mar Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
A gyertya szépen lángol Nem fújja már a bántó szél A viasztest elolvadt Valahol új életre kél A Föld már elengedte Az égen egy csillag ragyog Szelíden kérik Õt S Õ játszik egy égi dallamot Eggyé forrt kéz a húrral És már egy új ütembe kezd Lassúbb és csöndesen szól Úgy üzeni: megérkezett Lelkünkbõl szól ez a dal Örökre velünk maradsz Õrizzük mosolyodat Vihar kiált kegyetlen Elválaszt zord idõk keze Az ész hazug; ne engedd Ne, hogy a reményt elvegye! A Föld már elengedte Az égen egy csillag ragyog Szelíden kérik Õk S Õ játszik egy égi dallamot Minden üvöltve lázad Hol van az elrabolt hitünk? A lelked halhatatlan De a fájdalom velünk Lelkünkbõl szól ez a dal Örökre velünk maradsz Õrizzük mosolyodat
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
← Go back to Edda Művek