Szaga van!

Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet! Lábtörlõ alatt lapul a kulcs Rajta állunk koszos cipõvel Otthonról hozott tulajdonság Hogy derekunk nem hajlik kellõképpen Új öltönyöm feszül rajtam Az udvartól levél érkezett: Meghallgatják minden bajom De elõbb, elõbb végeznek velem Nem értem felség, mitõl oly hideg Hogy a frász tör ki mindenkit Pedig mindent, mindent lehet Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen A karzat mögött a kórus hangol A közönség fáradtan legyint Mindig és mindig újra kezdi Szerintem fárasztó nekik Az új mûsor lassan készül Hamisnak hallom a régi dallamot Mindig és mindig újra kezdi Szerintem fárasztó nekik Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Korán reggel, ha indulnom kell Monoton utamon nem kísér senki Szürke az utca, és szürke a gyár Szürke az élmény, ami rám vár Szürke vagyok, és szürke a ruhám Ellopott álmaim kérem vissza! A gyárat körbe örség vigyázza Nem értjük egymást, de valakitõl, valamitõl félsz Nem értjük egymást Nem értjük egymást Nem értjük, nem értjük Nem értjük egymást Nem értjük egymást Nem értjük egymást Nem értjük, nem értjük Nem értjük egymást Valamitõl félsz Te valakitõl félsz Mindazt, ami szép volt, ami jó volt Elégették belõlem mindazt, ami szép volt Ami szép, ami jó volt Vágyakozásom is fáradt, hideg Az érzelmeim te nem ismerheted Szürke a lány, akit ölelnem kell A teste fáradt, de engem nem érdekel Apáim sorsát bõrömbe égetve Holtan cipelt terhem nehéz Szikraesõ mossa tisztára lelked Itt aki hazug, a tûzben gyorsan elég Itt aki hazug Itt aki hazug Itt aki hazug A tûzben elég Itt aki hazug Itt aki hazug Itt aki hazug A tûzben elég Te valamitõl félsz Te valakitõl félsz Mindazt, ami szép volt, ami jó volt Elégették belõlem mindazt, ami szép volt Ami szép, ami jó volt Mindazt, ami szép volt, ami jó volt Elégették belõlem mindazt, ami szép volt Ami szép, ami jó volt Mindazt, ami szép volt, ami jó volt Elégették belõlem mindazt, ami szép volt Ami szép, ami jó volt

Submitted by Iron_Wraith — Feb 17, 2026

Kés vagy, ami nem éles már rég Félsz, mert nem beszélnek rólad Kérsz és már nem kapsz ingyen semmit Főnök voltál nem ismernek rád Híd: De hagyjuk, már nincs türelmünk hozzád A mi jelszavunk rég megváltozott Szép jövőről meséltél folyton Meg, hogy a sok munka meg siker Eljátszottál mindent, ami fontos Időd lejárt, nem ismered fel Híd: De hagyjuk, már nincs türelmünk hozzád A mi jelszavunk rég megváltozott Refr: Én mondom el, amire vágyunk Én mondom el, amire mindig vágytunk Én mondom el, tünj el, tünj el Már eleget láttunk Hazugságok árnyékában élni Neked ez már fárasztó teher Próbáld meg elfogadni tőlünk Időd lejárt, nem ismered fel Híd: De hagyjuk... Refr: Én mondom...

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Ne bámulj rám, mi bajod van, mit nézel? Nem láttalak rég, nem tudom mit érzel! Uj idők szava ujra hív, ne kérdezz Ha szükséged van rám, ne kérdezz, érezz... Nem láttalak rég, de ez az élet! Tudod jól,hogy gyakran én is féltem és félek! Uj idők szava, furcsa harang szól hallod A multból csak a szépet üvölti a hangom Régi barátság, a kezdet volt a szép Régi barátság, most minden ujra él: Bakancs, fekete kendő Szomorúság és szeretet a bilincsnél is erősebben, erősebben öszzetart Nem kérdezik, hogy fogodt ma az akkordot Ha sebed van magadnak kell betakarnod Uj idők szava nem formál át ujra A régi hitünk még nincs a szögre akasztva Régi barátság, a kezdet volt a szép Régi barátság, most minden ujra él: Bakancs, fekete kendő Szomorúság és szeretet a bilincsnél is erősebben, erősebben összetart Fehér tálcán nyújtom át fáradt életem A csodák már rég megtörténtek, mégis hiszem, hogy Nem éltünk hiába szép szivünk rég kivájva, csak a dal marad Mint egyetlen szerelem

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

A csendes ember itt élt köztetek De rá sosem, sosem figyeltetek A világról véleménye volt De megtanították, hát hallgatott A csendes ember nem kell senkinek Ha szeret is, nem mond szépeket A csendes ember nem jó társaság Ha megszólal, minden szava vág A csendes ember Jól van, jól van - mondta -, okosok Tudom, ti mindent elõre láttatok Istenem, de akkor ki tévedett? A csendes ember magában nevetett A csendes ember hosszú útra megy Találkozásunk a néma völgyben lesz Te nem kérdezel, és én hallgatok Úgy érzem, hogy megbolondulok A csendes ember némán morgodott Hiába hajolsz fölém, nem hallhatok Így múltak el utolsó napjai A fájdalomról nem voltak szavai A csendes embert márt megérteném Mindent átbeszélnénk, ó, hogy szeretném! Fájdalmasan hiányozni fogsz,Édesapám, veled maradok A csendes ember hosszú útra ment Találkozásunk a néma völgyben lesz Te nem kérdezel, és én hallgatok Úgy érzem, hogy megbolondulok Megbolondulok!

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Ülök egy szobában a szőnyegen Ülök egy szobában szép csendesen Ülök és bámulok a semmibe Egyedül vagyok, nem szól senki sem Újak jönnek, leülnek mellém Másképp szólnak, de vérük az enyém Mi megértenénk egymást, ha lehet De Judás csókja mindent elvehet Miért van így? Miért van így? Csak egyedül, nincs más út Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt Kopjafák közt sírva nyög a szél Elfogyott már minden szép remény Hát nem kiáltunk, s nem hajtunk fejet Elég volt a törvény elveszett Mi itt maradunk, de elmehetne sok Ő mindig marad, a többi meg zokog Miért nem ő megy, mi itthon vagyunk Egy jó törvénnyel mi egyek vagyunk Miért van így? Miért van így? Csak egyedül, nincs más út Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt Csak egyedül, nincs más út Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt Csak egyedül, nincs más út Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

A meghivas fontos éjfél utan néhany perccel Az Õsotthon szülte a vasart, ahova érkezel A piacon is épp nagyon nagy a sürgés-forgas "Eladunk mindent!": az arcodba egyre csak, egyre csak, egyre ezt mondjak Szaga van nalunk, szaga van a Szabadsagnak! Szaga van nalunk a holnaputannak A tegnapelõttnek, a kérdéseknek És a valaszoknak, melyek még nincsenek meg! Szaga Van! Szaga Van! Az egyik kosarban a becsület nyujtózik kéjesen A masikból épp a türelem fogyott el teljesen Furcsa a vég, ezt õk is pontosan tudjak A megmaradt szemetet mégis egymasra, egymasra, egymasra hordjak Szaga van nalunk, szaga van a Szabadsagnak! Szaga van nalunk a holnaputannak A tegnapelõttnek, a kérdéseknek És a valaszoknak, melyek még nincsenek meg! Szaga Van! Szaga Van! Szaga van nalunk, szaga van a Szabadsagnak! Szaga van nalunk a holnaputannak A tegnapelõttnek, a kérdéseknek És a valaszoknak, melyek még nincsenek meg! Szaga van nalunk, szaga van a Szabadsagnak! Szaga van nalunk a holnaputannak A tegnapelõttnek, a kérdéseknek És a valaszoknak, melyek még nincsenek meg! Szaga Van! Szaga Van!

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Képeket látok, apró kis fejeket Fehéret, feketét, sárgát, sok gyereket Csak ők a jövő, van bennük üzenet Ma megfogadom kemény, kemény leszek Holnap reggel virággal ébredek Mondd kis ember, mire, mire neveljelek? R: Szeretlek téged, napfény kell, hogy süssön rád Szeretem őket, akik a jövőt jelentik nekem már Oh, hogy szeretlek téged Napfény kell, hogy süssön rád Szeretem, szeretem őket Akik a jövőt jelentik nekünk már Kezemet nyújtom, bár a szívem nehéz A hitem adom, remélem nem kevés Te vagy a jövő, érted, érted élek én Sok még a félsz, kevés a bátor igen De én csak mondom, mádképp nem tehetem Csak ők a jövő, értük, értük teszem R: Szeretlek téged, napfény kell, hogy süssön rád Szeretem őket, akik a jövőt jelentik nekem már Oh, hogy szeretlek téged Napfény kell, hogy süssön rád Szeretem, szeretem őket Akik a jövőt jelentik nekünk már Oh, hogy szeretlek téged Napfény kell, hogy süssön rád Szeretem, szeretem őket Akik a jövőt jelentik nekünk már Oh, hogy szeretlek téged Napfény kell, hogy süssön rád Szeretem, szeretem őket Akik a jövőt jelentik nekünk már

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

A kezdet tele volt vágyakozással Egy nép indult el valahol a föld közepén Dicsőség volt minden lépte Európa szívébe fogadta rég Vérzivatar mossa tisztára a lelkét Megszenvedte minden tévedését És él mégis él! Refrén: Ezrek tépték szét mégis él Ezrek tépték szét mégis él Ezrek tépték szét mégis él Ezrek tépték szét mégis él! Föld hátáról ezrek húzták Vére ömlött nem sajnálták őt Ki mer itt rajtunk számonkérni Bármit is, térdre a nép előtt Bocsánatot csak az nyer, akinek mi hiszünk Bocsánatot csak az nyer, aki hisz nekünk És él velünk él! Refrén

Submitted by NecroGod — Feb 15, 2026

Amikor még kezdõdött a szerelmünk Amikor még velem örültél Amikor még boldogan elfogadtuk Az olcsó szállodák ízét Amikor még szenvedéllyel öleltél Amikor még tiszta volt a szó Amikor még mindent bennem kerestél S én voltam minden, ami jó Reméltem, újra hívsz Elmúlik minden kín Reméltem, újra hívsz, igen Foszlányokká szakadt évtizedek Nem létezõ álomkép Átéltem újra a képzeletemben Hogy hívsz, újra hívsz Amikor még önfeledten szerettünk Minden gondunk fölött volt híd Amikor még arcod volt a tükörkép S ünnep volt minden érintés Lelkembe égettem fény-mosolyod Az emlékeim nem vehetik el A múltam az itt van, azt mélyen õrzöm Az enyém, csak az enyém

Submitted by Immortal — Feb 09, 2026