Edda Művek
Album • 1994
Élt egy régi babona örök idõkbõl Nehogy mosolyogj rajta Aki hitetlenül él, semmitõl sem fél A Sátán útját járja Hát add oda, amid van, és azt is ami nincs Kezek nyúlnak feléd sorra Hogyha kérik add oda, ha keveset is Hátha segíthetsz rajta Hidd el, nem kell, hogy félve élj A szabadság ára csak benned él Hey, hûség és árulás, ha békét kötne már Hey, hûség és árulás közt kötéltáncot jársz Hát ha meg kell halni, most legyen vége Legyek áldozat, és csak õérte Legyen végre vége már! És ez az az idõ, és ez az a perc Az Írás az igazat mondja Mert letelt az idõ, választani kell Erõs a gonosz hatalma Egy sziklából jön elõ rettenetes arca Kegyetlenül vicsorgó Földi helytartói, értetek jött Nagy sereget akart újra Hidd el, nem kell, hogy félve élj A szabadság ára csak benned él Hey, hûség és árulás, ha békét kötne már Hey, hûség és árulás közt kötéltáncot jársz Hát ha meg kell halni, most legyen vége Legyek áldozat, és csak õérte Legyen végre vége már! Hey, hûség és árulás, ha békét kötne már Hey, hûség és árulás közt kötéltáncot jársz Hát ha meg kell halni, most legyen vége Legyek áldozat, és csak õérte Legyen végre vége már! Hey, hûség és árulás, ha békét kötne már Hey, hûség és árulás közt kötéltáncot jársz Hát ha meg kell halni, most legyen vége Legyek áldozat, és csak õérte Legyen végre vége már!
Submitted by Iron_Wraith — Feb 17, 2026
Látom, hogy nézed az embert a sarkon Zsebébõl árut kínál Az mondja, nem fogod megbánni, hidd el Az övé a legtisztább Most még csak tõled függ minden Nem könnyû a valóság Azt súgják néhányan, csináld csak bátran Ez mindenen átsegít Csak nem félsz egy csipetnyi fehér portól Ami az égbe repít.Most még csak tõled függ minden Nem könnyû a valóság Mi vagyunk a hely, a menedékhely Ne hallgass másra, hozzánk gyere el! Gyere hozzánk el! Gyere hozzánk el! Nézd meg csak jobban a kínáló kezét Nézd meg a csábítót A halál jelét hordja mind magán, ott van A még nem is láthatót
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Vibrál a képernyõ, gyorsan beállítom Újra jönnek a hírek Közben szendvics érkezik és mellé hûtött a bor Ventilátor forog körbe Furcsa menekülés Amit látok, az engem nem érhet el A tegnap már történelem, gyorsan felejtsük el Azért mert nekünk így könnyebb Befogták mind a két szemük, égett hús szaga Ilyen nem történhetett meg Furcsa menekülés Amit látok, az engem nem érhet el Oh, a végsõ zuhanás Oh, a végsõ árulás Oh, a végsõ tévedés Oh, a végsõ vétkezés A fekete tömeg vonul, Afrika népe sír, zokog A halál tárt karokkal várja Segítség lassan érkezett, a világ közömbös maradt Bár mindannyian tudunk róla Furcsa menekülés Amit látok, az engem nem érhet el Oh, a végsõ zuhanás Oh, a végsõ árulás Oh, a végsõ tévedés Oh, a végsõ vétkezés Talán még lenne egy utolsó lehetõség Talán még lenne megoldás De neked késõ már, hitetlen világ, vége! Oh, a végsõ zuhanás Oh, a végsõ árulás Oh, a végsõ tévedés Oh, a végsõ vétkezés Oh, a végsõ zuhanás (oh, a végsõ zuhanás) Oh, a végsõ árulás Oh, a végsõ tévedés (oh, a végsõ tévedés) Oh, a végsõ vétkezés
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Megrepedek, dolgozom eleget. (Ez így jó.) Szeretek bulizni veletek. (Nekem ez így jó.) Mehetek, tehetem, akarom. (Nekem ez így jó.) Aki jön, szeretem, ölelem. (Nekem ez így jó.) Ebbõl nekünk elég, csak a gyomrunk korog Minden szépen el van osztva A jövõt ne keresd, a helye még meleg,Eltûnt újra! Számla jön, fizetem, egyre több. (Ez nem jó.) Ígérték, csoda lesz, elmaradt. (Nekünk ez nem jó.) Tûrni kell veletek, de meddig? (Nekünk ez nem jó.) Valaki kiröhög, leütöm. (Neki ez nem jó.) Sok a meló, kevés a korpa Eleged van, az arcodra van írva
Submitted by Iron_Wraith — Feb 17, 2026
Lehet egy igaz történet,Lehet mese, mégis szép Hallgasd, hogy történt velük A hullám s a szikla szerelmét A büszke sziklaférfi ott állt egyedül Körbetáncolták a hullámszeretõk A büszke sziklaszív, tébolyult pillanat Egy szeretõi csók, õ is mindent akart Száz magányos év már tûnjön végre el Vigyél el és ölelj! Lehet egy igaz történet Lehet mese, mégis szép A büszke szikla elgyengült Ha hullámkarok ölelték A büszke sziklaszív már forró lázban ég Ha szép szerelme szól, õ mindenre kész A büszke sziklaszív, már semmitõl se félt Ha hullámszeretõje az ajkához ért Ha hullám csókja hív, mélysége csábító Ha ott lehetek veled, nekem is ott a jó Egy másik sziklaszív, ott fenn a hegytetõn Már õt csábítja el, egy újabb szeretõt Egy hulló kõdarab, egy régi sziklaszív Ugyan kit érdekel, mikor másik hív? Egy csalfa pillanat, de túl nagy lett az ár Az ottfelejtett nap, a kék látóhatár Nincs már visszaút, fáradtan zuhanok És nincs már sziklaszív, elsüllyedt kõ vagyok...
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Azt mondják körülöttem: - Nahát, neked véged! Befûznek, felcsavarnak, de te nem is érzed A véred százezerrel száguld, rohan, éget Az ilyen lángolás már nem is érhet véget S ha mindez túl sok, vagy túl kevés érte Ráteszünk egy lapáttal, hogy mindenki értse Száguldás fényes vágyakon Száguldás, én már csak magamtól félek Száguldás, most még jó nagyon Száguldás, még egy kis idõt kérek! Szeretlek látni ölelés elõtt és közben A gyönyör pillanatát osszuk meg örökre! Szeretem nézni, ha már kisimult az arcod Bárhogy is remélik, nem adom fel a harcot Veled a sötétség is makulátlan tiszta Nem kell, hogy vigyázzanak ránk De amit most kérsz, lehet hogy én is Én is épp ezt akarom
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Arra kértél, mindig jó legyek Ha lehet, mindig szeresselek Ha lehet, ne bámuljak félre Egy rocker nem könnyû eset De neked mindent megteszek Bár veszettül izgatnak a lányok Micsoda vágyak, micsoda álmok Micsoda idõk, micsoda lányok! Szabad az élet, szabad az álom Ami jólesik, csak azt csinálom Elöl a lányok, hátul a srácok Mi meg itt fent, most mit csináltok? Elöl a lányok, gyönyörû álmok,Õk, õk, a nõk Az estétõl mindig féltelek Ezt mondod és nem könnyû neked Délután is megtörténhet minden Éjjeli lepkefajta vagyok Este mindig életre kapok Õrülten gerjedek a fényre
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Irány a magyar tenger Meleg a nyár, mindenkit elvakít Enyhül az este az utcán Soknyelvû tömeg vonz, vagy eltaszít Abszolút fölény az utcán Összegyûlt Európa, mind itt feszít Ott vagyunk mi is köztük A nyári bulik, a Balaton újra hív Nincs kedvünk lefeküdni Hajt a vérünk, az éjszaka megvadít Béküljünk meg, vagy rajtunk már a csoda sem segít De nézd mi történt, épp egy ember közelít Ember az utcán, faág a vállán, nagyon exkluzív Rongyokba burkolt teste láttán röhögünk. Ó, ó A nyarat nem felejtem,Az öreg csöves emléke felvidít És amit tenni kéne,Odafigyelni, ellesni tõle valamit
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Az asztalon az abrosz fehér még Rajta néhány morzsa Tenyerembe hajtom fejem már A fájdalom magához húzza Egy idegen jön csendben, hangtalan Némán surran.Lesepri az asztalt tisztára Pedig ott vagyok rajta Nem vár bennünket sehol senki-semmi Mindent nekünk kell magunkkal vinni Ahhoz, hogy újra legyen miben hinni Elfájdult lelkem csak azt reméli Ami szép volt, az minden megmarad Átrepülhetsz az óceánon De ha rám gondolsz, elsírod magad Éhesek rád, hangjuk hamisan cseng Arany és bíbor.Ha lesepred a lelked asztalát Vigyázz rám, ott leszek akkor Nem vár bennünket sehol senki-semmi Mindent nekünk kell magunkkal vinni Ahhoz, hogy újra legyen miben hinni Elfájdult lelkem csak azt reméli Ami szép volt, az minden megmarad Átrepülhetsz az óceánon De ha rám gondolsz, elsírod magad Elfájdult lelkem csak azt reméli Ami szép volt, az minden megmarad Átrepülhetsz az óceánon De ha rám gondolsz, elsírod magad Zsákmányként cipel a sors Elsüllyeszt, vagy magasba dob Csak emlékképedből élünk Egyedül maradtunk (Látod? Ennyit ér.) Elfájdult lelkem csak azt reméli Ami szép volt, az minden megmarad Átrepülhetsz az óceánon De ha rám gondolsz, elsírod magad Elfájdult lelkem csak azt reméli Ami szép volt, az minden megmarad Átrepülhetsz az óceánon De ha rám gondolsz, elsírod magad
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
Mi az, ami újra hív és indulnunk kell már Mi az, ami elcsábít és csak ránk vár? Táskánkba minden cuccunk, minden, ami kell Közbe jöhet egy-két gubanc, kit érdekel? Lehet élni száztíz évig, de mindez mit ér? Mi csak addig élünk, míg a rockzene él Ennyi az életünk, vagy lehetne több Ha hiányzunk várj, és mi újra jövünk Egy ez a tábor és egy ez a szív Egyetlen érzés, és egy ami hív Van néhány dal, amit csak mi tudunk Amíg õk szólnak, boldogok vagyunk Ugyanaz a ház, és benne ugyanaz a lány Mégis jó tudni, hogy otthon valaki vár Ennyi az életünk, vagy lehetne több
Submitted by Immortal — Feb 09, 2026
← Go back to Edda Művek