Élet a halál előtt

Egy hónapja nem láttalak Nem kívánok semmi rosszat Ne érjen búsbánat Ne érjen gyász Se levegő! Kettőt a szívbe Egyet a fejbe Miért lett mindenki ugyanolyan? Megkülönböztetnéd magadat? Miközben ugyanaz vagy Sorozat-gyártott Visszaigazolva Ugyanúgy mondod Ugyanúgy érzel Ugyanúgy haldokolsz Ugyanúgy nézel ki Te vagy akivel a Föld védekezik Bárki tud létezni Ezért kár volt megszületni Magányos vagyok Leginkább mikor A két kezem fogod Egy hónapja nem láttalak Nem kívánok semmi rosszat Ne érjen búsbánat Ne érjen gyász Se levegő! Lehet, hogy szánalmas vagyok De szeretetre méltó Hogy rólam mit mondasz Nem érdekel mert a hátam mögött vagy Mire a hangod meghallom már távol vagyok Távolabb mint gondolod Egy hónapja nem láttalak Nem kívánok semmi rosszat Ne érjen búsbánat Ne érjen gyász Se levegő! Én vagyok a csendes réteg Ki mindent hall de észrevétlen A sorsod én döntöm el Ahogy a félelem vezérli a kis embert A szád mosolyog de sír a szemed Ha engem nem szeretsz akkor magadat gyűlölnöd kéne Kettőt a szívbe Egyet a fejbe Magányos vagyok Leginkább mikor A két kezem fogod Egy hónapja nem láttalak Nem kívánok semmi rosszat Ne érjen búsbánat Ne érjen gyász Se levegő!

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Jól látod Ez a szeretet mellénye Mindjárt felrobbantom És az se baj ha belehalok Ha azt hiszed hogy Isten már nem bízik bennünk Először magadban bízz Aztán benne, ezt kaptuk de nem ezt érdemeltünk Mert van az, aki megszenved És van az aki beleszületik De a bitófára sosem azt írják, ami megörököltetik Válassz: Hála vagy bosszú Égjen, égjen minden el A gonosznak pusztulnia kell Térdre esett a lelkem De a szívem nem felejt Teremts káoszt, hogy rend lehessen, és rombolj földig mindent Mert minél mélyebbre ér a gyökér a lomb annál szebb lesz Válassz: Hála vagy bosszú Égjen, égjen minden el A gonosznak pusztulnia kell Térdre esett a lelkem De a szívem nem felejt Hála vagy bosszú, megvehető vagy megfizethetetlen Gondolkozz ne ítélkezz, a saját álmod építsed Vagy más építi meg a sajátját veled Nem azért születtél hogy más álmát éljed Égjen, égjen minden el A gonosznak pusztulnia kell Térdre esett a lelkem De a szívem nem felejt

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Bárcsak mindenki meghalna Meghalna... Mi van, ha az ég a föld? Kapaszkodom Két lábbal a betonon Mindenhol a káosz Kiürült a pokol Nélküled én haza nem találok Vigyetek kórházba vagy templomba A szívemet mostanság nagy bánat sújtja Te vagy az én bánatom Szívem érted miért dobogjon? Lehunyom szemem S nem lát, ha kinyitom Mi van, ha nem maradt már senki? Megöltem mindenkit Puszta kézzel, egyenként Veled is végeznék... Ó, vigye el valaki ezt a fájdalmat Ó, vigye el valaki a fájdalmam

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025

Ha nem szól délben harang a toronyban A szívem sem dobban Oda temessetek Ahol születtem Sötét csillag alatt születtem Nem vártak haza engemet Nem ítélkeztem, de megítéltettek Kezem csillagos ég felé emelem Ne akarj megtörni, hisz már régen megtörtem Ha nem szól délben harang a toronyban A szívem sem dobban Oda temessetek Ahol születtem Hont a nagyvilágban nem leltem De akárhol jártam Mindig hazahúzott a szívem Tiszta udvar, rendes ház, A falon marad a feszület: amíg engem látsz Ha nem szól délben harang a toronyban A szívem sem dobban Oda temessetek Ahol születtem Hol hit, ott szeretet Hol szeretet, ott béke Hol béke, ott áldás Hol áldás, ott Isten

Submitted by Morgoth — Apr 26, 2025

Hány rege szállott? És mennyi hitvány énekelte már: Szabadságról, tárt szárnyakról De csak az ismerte, ki sosem ért földet Urald a szelet, s neki ne engedj! Használd őt és ne gyűlöljed Mert mindenhol ott van, de sehol sincsen Hiába hangos, hangja nincsen Csak alá szállj és fölé repülj Ha nincs levegő, a mélybe merülsz De ha elmész, ne vigyél magaddal Hozom a fájdalmam Neki súlya van Én levegő nélkül maradtam Van szíved, szárnyad és lelked A többiek csak levelek a szélben Te emelkedj, míg ők süllyednek, S ha nem nézel le, eléred az eget

Lelkem emberbőrbe kötve Nézd milyen szép munka Ha már leakasztottál Edd a húsomat Kimérve és betéve Pont annyi vagyok, amit láttatni akarok Ki kér fájdalmat elvitelre? Az ára egy darab lélek Paraméterek és csekély elvárások Tessék, itt vagyok Minél többet tudok, Annál kevesebbet akarok Ki kér fájdalmat elvitelre? Az ára egy darab lélek A húsom nem kopik, újjáéled Halni jár belém a lélek Festek egy képet a fejedbe A későn nyíló virágok a legszebbek Kiélvezhetted, kivéreztetlek

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025

Sose várd el, hogy megértsék Mert csak azok ítélkeznek, akik ugyanúgy megtennék Az ismeretlen kényelmetlent A komfortból kiléptetve De mind oly’ gyáva Egy szem csukva A másik pedig a kudarcodat kívánja Visszaadom a maszkod A szereped tovább játszhatod S ha a bőr is elfogy az álarc az arcodba beleforr S addig féltél, hogy megtörnek Amíg magadat félbe nem törted És úgy lettél ugyanolyan Hogy magadat megkülönböztetted Akár lehetnél az is, aki vagy Másokban ne leld önmagad Majd akkor legyél ugyanolyan Ha ott rohadsz a föld alatt

Submitted by Nargaroth — Apr 26, 2025

Beszélj hozzám és ne rólam Én az életem nem a falra írtam Mondd a nevem Mert ha te mondod: Akkor én is más vagyok Vess keresztet S a csendet hallgasd meg: Mi az, amit elfelejtenél? Élet, a halál előtt Meghalni bárki képes Hát éld meg A tegnapot a holnap előtt Hagyd a félelmet magad mögött Éld az életet a halál előtt Inkább gyűlölve szeress Mint hogy elfogadsz és megvetsz Én megvárom csendben Amíg igazam lesz

Submitted by Pestilence — Apr 26, 2025

Lopok neked egy könyvet A lapjait teleírom A képeket kitépem Rajta lesznek a síron Amit kettőnknek ások Úgy hogy, ne lássák mások Mikor a szemedbe nézek Szúrok aztán magammal végzek Tudom, hogy hagynál Én addig szeretnélek Amíg mozogsz, amíg van benned élet A véredben fürödnék Átvágnám a torkod Te néznél rám, és nem értenéd a dolgot Nem Lopok neked egy könyvet A lapjait teleírom Vérrel, verítékkel Valahogy még kibírom De aztán elmegyek innen messze Hogy többé ne is láss Lopjon könyvet írja a könnyeivel tele valaki más Tudom, hogy hagynád Én addig szeretnélek Amíg mozogsz, amíg van benned élet A véredben fürödnék Átvágnám a torkod Te néznél rám, és nem értenéd a dolgot Nem Lopok neked egy könyvet A lapjait teleírom A festék, ha megszárad A kifakult papíron Akkor elmegyek innen végleg Magammal viszlek téged Oda, ahol többé soha senki el nem érhet Tudom, hogy hagynál Én addig szeretnélek Amíg mozogsz, amíg van benned élet A véredben fürödnék Átvágnám a torkod Te néznél rám, és nem értenéd a dolgot Nem Elvenném a könyvet A lapjait teleírom A képeket kitépem Rajta lesznek a síron Amit kettőnknek ások Úgy hogy, ne lássák mások Mikor a szemedbe nézek Szúrok aztán magammal végzek Tudom, hogy hagynád Én addig szeretnélek Amíg mozogsz, amíg van benned élet A véredben fürödnék Átvágnám a torkod Te néznél rám, és nem értenéd a dolgot Nem

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Nem sok, egy évem maradt Átölelem a fájdalmamat Kimondanám a kimondhatatlant És lennék, aki lehettem volna És még mindig van szívem ha dobbanna még egyet... Ha nem marad, csak egy napom Nektek adnám Akik velem vagytok És lennék én bátor Mit a kisfiú belém álmodott Nem sok, egy hónapom maradt elengedem a fájdalmamat Fél szerelmem egészre cserélném Országom hazámnak hinném És én nem sírnék, ha vége minden pillanat megérte S mától én minden nap úgy élek Mintha az a nap az utolsó lenne

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025