Vérkeringő

Táncra hív téged az élet Hát nyújtsd felé mindkét kezed Figyeld a lépését, értsd meg a rendszert És onnantól te vezeted Folyik Átfolyik benned az élet Életben tart a véred Sosem áll meg Feszít A kérdések ott vannak benned Így lettél félig isten Hát ideje emelkedned Táncra hív téged az élet Hát nyújtsd felé mindkét kezed Figyeld a lépését, értsd meg a rendszert És onnantól te vezeted Vérkeringő Szorít Az idő az ellenséged Olyat kell most már tenned Mi sosem múlik el Táncra hív téged az élet Hát nyújtsd felé mindkét kezed Figyeld a lépését, értsd meg a rendszert És onnantól te vezeted Hass Alkoss Gyarapíts Táncra hív téged az élet Hát nyújtsd felé mindkét kezed Figyeld a lépését, értsd meg a rendszert És onnantól te vezeted

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Ez csak egy játék Minden válasz ott van bennem Csak a jó kérdést nem tettem fel Vajon tényleg elvesznek tőlem? Vagy teret adnak még több erőnek? Itt vagyok És most vagyok Én emlékszem a jövőmre Nekem csak játék a szerelem Nekem csak játék, hogy jobb legyen Nekem csak játék az egész élet Semmi nem ért véget A múlt csak most kezdődik el Odakint minden rendben Felismerték a félelmeimet Azt akarják, hogy ne legyek éber És nyitva tartják mindkét szemem Hát becsukom És kinyitom Azt az egyet Ami látja a lényeget Hogy láthatnál két igazságot, ha csak egy van Üdvözöllek az élet nevű játéktáblán Itt minden bábú egyszer ledől Hogy a tiéd mikor Az csak rajtad áll

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Az, aki érzi, de nem érti, az tanulja Az, aki érti, de nem érzi, az tanítja (meg lettünk fordítva) A sötétségtől nem kell félned A káoszban ott van minden Fának a gyökér Mélyre kell menned Szétterülni az ismeretlenben A fényt pedig addig ne keresd Ameddig félsz a sötétségben A démonokat ne fojtsd vízbe Tanítsd meg inkább úszni őket Az vagy, amit elhiszel magadról Ez itt a horrorshow Az élet egy horrorshow Horrorshow Az áltudományod Az álvallásod Az álindokod Az álmegoldásod Fénybenéző állatok Beszorult gyávaságok Az vagy, amit elhiszel magadról Ez itt a horrorshow Az élet egy horrorshow Horrorshow Én nem tagadom Egy állat vagyok És ki kell fordítanom Magamat magamból Dühös vagyok Élni akarok Ha еnnem kell Én ölni fogok Minden tеstnedv folyjon szét Haljon meg minden álszent lény

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Nézz fel rám Gyere, nézz fel rám És lásd a koronám! De nem látod Ugye, nem látod? Csak az örökzöldek látják Mászta a hegyeket Úszta a vizeket Végül valamiért ide tett le Nem mutatkozott be Csak vitt és tovább ment Tudtam, hogy ő a szél És ő tudta, hol a helyem De már én is tudom Itt van dolgom Hogy égig érjek Pokolra kell jutnom Mert örökzöld vagyok Nézz fel rám Gyere, nézz fel rám És lásd a koronám! De nem látod Ugye, nem látod? Csak az örökzöldek látják Voltam az irigyed Néztem milyen szépen Virágzol mikor a nap neked úgy enged Én meg csak túlélek Téged is túléllek Téged az első tél Örökre a mélybe veszejt De már én is tudom Mi a dolgod Hogy égig érjek Belém kell halnod Mert örökzöld vagyok Nézz fel rám Gyere, nézz fel rám És lásd a koronám! De nem látod Ugye, nem látod? Csak az örökzöldek látják De várj Még várj Egy szirmot itt hagytál Mikor meghaltál Én ezt magamba építem Bele a gyökerekbe A te részed az már az én részem Így megérted Mostantól én vagyok te A döntésed Én hoztam meg Nézz fel rám Gyere, nézz fel rám És lásd a koronám! De nem látod Ugye, nem látod? Csak az örökzöldek látják Nézz fel rám Gyere, nézz fel rám! És lásd a koronám

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Maradj még Bús szenvedély Őszi szél halkan elkísért Én is onnan jöttem És néha visszanéztem Az lettem, amit magamról hittem Az út volt a szép S már nem érdekel a cél Ha végére érsz Elölről kezdenéd Szálljunk fenn az égen Vándorbolond mind a ketten Úszunk a levegőben Lábunk ne érje soha földet Mi vagyunk, ki házat épít homokból Nem tudunk megállni és nem is akarunk Szívünkből mindig otthagyunk egy darabot És így lettünk vándorbolondok

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Engem nem vezetsz meg Többé nem osztasz meg A két fél már nem fél bennem Összefogtak ellened Ez itt a világ vége És nem is baj, eljött végre Ki nyer, ha mindennek vége? Mert neked is ugyanaz a vége Ó, helló Még mindig itt vagyok Ó, helló Játszom az élet nevű játékot Engem nem vezetsz meg Többé nem osztasz meg A két fél már nem fél bennem Összefogtak ellened Jártam sötét helyeken Te oda soha nem juthatsz be Te csak ússz a felszínen Mert enyém lett a pokol és a menny Ó, helló Még mindig itt vagyok Ó, helló Játszom az élet nevű játékot Engem nem vezetsz meg Többé nem osztasz meg A két fél már nem fél bennem Összefogtak ellened S így lettem áldozatból ragadozó Az egység önmagammal többé nem osztható Engem nem vezetsz meg Többé nem osztasz meg A két fél már nem fél bennem Összefogtak ellened

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Holdvilágos éjszakán Te már ne várj rám Suttog a magány A folyó partjánál Lebontottam az arcomat Felszabdaltam darabokra Kinyitottam koponyámat És kifordítottam Önmagamat önmagamból Úgy fájok a boldogságtól Nem elég a fájdalomból Ha te nem azt kitalálom Mért haragszom épp mindenre? Minden ami szép Holdvilágos éjszakán Te már ne várj rám Suttog a magány A folyó partjánál Egyedül egy háborúban Kivel harcolj? Önmagaddal Kit védjél meg? Önmagadat Önmagad ellen Nem volt nagyobb ellensége Mint a saját tükörképe Ha szemébe belenéztem Mindig láttam mi van bennem Mért haragszom épp mindenre? Minden ami szép Holdvilágos éjszakán Te már ne várj rám Suttog a magány A folyó partjánál Amikor az élet minket elvesz Neked kеll egyet hozzátennеd Amikor az élet minket elvesz Neked kell egyet hozzátenned Ne add fel Holdvilágos éjszakán Te már ne várj rám Suttog a magány A folyó partjánál

Submitted by BloodShrine — Feb 17, 2026

Kérlek Ha már magamnak nem megy Legalább, te hallgass meg Mennyi, értelmetlen perc Semmi nem maradt bennem De nem mondhatom A folyónak, hogy ne folyjon És az időnek sem Hogy nem múljon Hát magamnak kell belátnom: Nekem is tovább kell haladnom Miért mindig csak a szépre emlékszem? Nem maradt: csak szeretet Minden más értelmet vesztett Új lap, új fejezet De nem mondhatom A folyónak, hogy ne folyjon És az időnek sem Hogy nem múljon Hát magamnak belátnom: Nekem is tovább kell haladnom Most már magamnak hiányzom Már csak egy része vagyok magamnak Lángot vártam, hamut kaptam Kiégtem, és begyulladtam Itt hagyom most magam a gondolataimmal De nem mondhatom A folyónak, hogy ne folyjon És az időnek sem Hogy nem múljon Hát magamnak kell belátnom: Nekem is tovább kell haladnom De nem mondhatom A folyónak, hogy ne folyjon És az időnek sem Hogy nem múljon Hát magamnak kell belátnom: Nekem is tovább kell haladnom Most már magamnak hiányzom

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Nem kérdem én, anyád hol szült világra Nem kérdem én, apád ki volt Csak annyit kérdezek, a válaszra várva: Rabok legyünk vagy szabadok? Nem kérdem én, meddig tűrjük a sorsunk Lehetnénk új honfoglalók Csak annyit kérdezek, a válaszra várva: Rabok legyünk vagy szabadok? Szállj fel a csillagokba Szél könnyű szárnyán szállj Kárpátok gyűrűjéből Szállj fel, szabad madár! Szállj messze, szállj magasra Szél könnyű szárnyán szállj Új tavasz hírét vidd el Szállj fel, szabad madár! Nem kérdem én, azt hogy miért vagy te árva Tudom, a sors mostoha volt Csak annyit kérdezek, a válaszra várva: Rabok legyünk vagy szabadok? Nem kérdem én, meddig járnak még köztünk Szemforgató, hamis papok Csak annyit kérdezek, a válaszra várva: Rabok legyünk vagy szabadok? Szállj fel a csillagokba Szél könnyű szárnyán szállj Kárpátok gyűrűjéből Szállj fel, szabad madár! Szállj messze, szállj magasra Szél könnyű szárnyán szállj Új tavasz hírét vidd el Szállj fel, szabad madár!

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Lehet bármilyen sötét Én akkor is látlak Belefojtanálak magadba Ahogy magamba fojtottam magamat Irgalmat a szemnek Irgalmat a szívnek Irgalmat a fejnek Irgalom a léleknek Mikor majd megállok Csak akkor kezdek haladni És ha elkezdtem haladni Elfelejtek félni Mert ő mindig oda szúr Ahol az a legjobban fáj

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026

Ülök a szobámban, búsan, egyedül És a fájó múltra gondolok Odakünn az utcán lassan fény dereng És az órán pereg a homok Szeretném a homokórát megállítani Szeretném az emlékeim elfelejteni De a homokóra csak pereg, pereg Így hát, kedves, tovább szenvedek Nem tudom, hogy elhiszed-e még Hogy fájó szívem örökké tiéd Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak Nem tudom, hogy elhiszed-e még De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább Ezt a fájó bús emlékezést Elmegyek én akkor, tovább állok én Mert a szívem magányos, szegény Elviszem én magammal az emlékeidet Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket Utoljára, drágám, azt kívánom én Hogy te mással nagyon boldog légy Nem tudom, hogy elhiszed-e még Hogy fájó szívem örökké tiéd Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak Nem tudom, hogy elhiszed-e még De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább Ezt a fájó bús emlékezést Elmegyek én akkor, tovább állok én Mert a szívem magányos, szegény

Submitted by Lake of Tears — Feb 09, 2026