Nomen Est Omen

Rám tapad lassan az éj, fülembe üvölt: "Nem kell hogy félj!" Tele a város, teli a Hold, ez az éjszaka mindent megold. Őrzöm a titkom, félek, a halálom látom. Érzem a vesztem, remélem rémálom. Itt ma nincs menedék, fent vigyorog a Hold! Nem vár több mentsvár, lazán kiröhög a sors! Csend és fagy, és hideg érintés - a halál közelebb lép. Hív, vár, készüljek – tudom közeleg a vég. Belém költözik lassan az éj, megszáll valami ördögi kéj. Végre magamhoz térek, nem kezdődöm, csak véget érek. Vágyom egy szóra, hogy jó és rossz ketté váljon. A káosz megforgat, remélem csak rémálom. Itt ma nincs menedék, fent vigyorog a Hold! Nem vár több mentsvár, lazán kiröhög a sors! Csend és fagy, és hideg érintés - a halál közelebb lép. Hív, vár, készüljek – tudom közeleg a vég. Vágyom egy szóra, hogy jó és rossz ketté váljon. A káosz megforgat, remélem csak rémálom. Itt ma nincs menedék, fent vigyorog a Hold! Nem vár több mentsvár, lazán kiröhög a sors! Csend és fagy, és hideg érintés - a halál közelebb lép. Hív, vár, készüljek – tudom közeleg a vég.

Submitted by Nargaroth — Apr 26, 2025

Mindegy már, hogy mit remélek rosszabbat, vagy jobbat. A semmi áll az ajtó előtt, a láthatatlan holnap. Tompán, zavarosan hullik szét a kép. Mindennapi győzelem, hogy egyben vagyok még. Ígéretből összegyűlt annyi, mint a tenger. Annál nem volt egyszerűbb, de már ennyi sincs. Holnap – arctalan és idegen, már nem jó barát. Holnap – vágyakon és hiteken vadul gázol át. Körül nézek bárhol ahol tervek álmok voltak. Csak törmelékek, romok vannak és láthatatlan holnap. Szédül, bomlik, szakadozik az érthető világ. Összezavarodva, csodára várva hogyan lesz tovább. Ígéretből összegyűlt annyi, mint a tenger. Annál nem volt egyszerűbb, de már ennyi sincs. Holnap – arctalan és idegen, már nem jó barát. Holnap – vágyakon és hiteken vadul gázol át. Gázol át… Ígéretből összegyűlt annyi, mint a tenger. Annál nem volt egyszerűbb, de már ennyi sincs. Holnap – arctalan és idegen, már nem jó barát. Holnap – vágyakon és hiteken vadul gázol át.

Submitted by Lake of Tears — Apr 26, 2025

Csukódó ajtó, megnyíló magány, szürke korcs némaság. Tudja, hogy vége, de még visszanéz. Üres szemek, hideg kéz. Azt mondtad kell még idő, hisz mindenből van kiút. Nem dobja kötelét nyakunkra a csonka múlt. És majd rám mosolyogsz újra, mint a megsárgult képen. Fakó betűk, szakadt papír, eltűnt 2007-ben. És újra mosolyogsz rám, mint a megsárgult képen. Fakó betűk, szakadt plakát, eltűnt 2007-ben. Lassuló idő, nem múló hiány, állandó félhomály. Elhullott évek, fogyó remény, egy tollvonás: „eltűnt személy” Azt mondtad kell még idő, hisz mindenből van kiút. Nem dobja kötelét nyakunkra a csonka múlt. És majd rám mosolyogsz újra, mint a megsárgult képen. Fakó betűk, szakadt papír, eltűnt 2007-ben. És újra mosolyogsz rám, mint a megsárgult képen. Fakó betűk, szakadt plakát, eltűnt 2007-ben.

Submitted by Pestilence — Apr 26, 2025

Egy újabb szar hely, egy új igazság – el innen gyorsba! Kurvára unom már! Kurvára unom már! Kis sör, nagy sor a pultnál – szellemi bánat. Kurvára unom már! Kurvára unom már! Nem vár itt semmi, nincs több tennivaló. Nem vár ránk senki, nincs több illúzió. Új leosztás, új lehúzás, új hitel új hittel. Kurvára unom már! Kurvára unom már! Új a műsor, megy az agymosás. Készül az új sztár. Kurvára unom már! Kurvára unom már! Nem vár itt semmi, nincs több tennivaló. Nem vár ránk senki, nincs több illúzió. Emlékeid majd a város hordja szerte-szét, mint kedves ismeretlen hamvait a szél. Nem vár itt semmi, nincs több tennivaló. Nem vár ránk senki, nincs több illúzió.

Submitted by MetalElf — Apr 26, 2025

Kísértet az utcán, izzó parazsat hordozó. Lelkeket vadászó, szívet, agyat felfaló. Sűrű és vak mélyből új éhségre ébredő. Rág, ront a mérge. Rág, beég a vérbe. Kísértet az utcán, hosszú haragot hirdető. Tajtékot ziháló, bűnt és bosszút érlelő. Sűrű és vak mélyből új hívásra érkező. Rág, ront a mérge. Rág, beég a vérbe. Rág, itt van újra, hát sosincs vége… Sűrű és vak mélyből új éhségre ébredő. Rág, ront a mérge. Rág, beég a vérbe. Rág, itt van újra, hát sosincs vége…

Submitted by Iron_Wraith — Apr 26, 2025

Milyen jó, hogy újra látlak ezen a régi, szép helyen. Itt a pultban rohadt a múlt, egy jövő meg füstbe ment. Itt nem látják Isten arcát, nem várnak híreket, csak vívja saját harcát az alsó tízezer. Lassú a feledés - gyors a balhé. Milyen jó, hogy újra látlak, itt nincs semmi változás, csak Isten fordított hátat – ő sem bírta tovább. Itt nincsenek party-arcok, de a hangulat Pazar. Jóbor is megárt a sok, hát még hogyha szar. Félédes feledés – száraz bánat. Ide a baj visszajár, mindenki ütésálló, ha nem vigyázol visszavár a világvége talponálló. Milyen jó, hogy újra látlak ezen a régi, szép helyen. Nincsenek tervek, csak a jelentéktelen jelen van jelen. Csodára nem várnak. Hideg légkör, forró talaj. Elég könnyen megtalálnak, mert a semmiből jön a baj. Perem külső – mellék alsó. Itt az apró visszajár, mindenki ütésálló, ha nem vigyázol visszavár a világvége talponálló. Ide a baj visszajár, mindenki ütésálló, ha nem vigyázol visszavár a világvége talponálló Itt az apró visszajár, mindenki ütésálló, ha nem vigyázol visszavár a világvége talponálló.

Submitted by Immortal — Apr 26, 2025

Azt mondták az a legfontosabb, hogy mindig ember maradjál. Az is mondták, hogy jó tett helyébe, meg légy jó, meg mindhalál. De azt, hogy mi jöhet még kegyesen elhallgatták. Tudom ez egy nagy titok, de hátha mégis hallhatnám. Van-e még itt valami hátra amíg rám teszik a szemfedőt? Jön-e még aki megmutatná: van-e élet a halál előtt? Azt mondták az a legfontosabb, mindig egyenes úton járj. Meg azt is mondták, hogy ígéret, meg szép szó ha megtartják. De azt, hogy mi jöhet még kegyesen elhallgatták. Tudom ez egy nagy titok, de hátha mégis hallhatnám. Van-e még itt valami hátra amíg rám teszik a szemfedőt? Jön-e még aki megmutatná: van-e élet a halál előtt? De azt, hogy mi jöhet még kegyesen elhallgatták. Tudom ez egy nagy titok, de hátha mégis hallhatnám. Van-e még itt valami hátra amíg rám teszik a szemfedőt? Jön-e még aki megmutatná: van-e élet a halál előtt? Van-e még itt valami hátra amíg rám teszik a szemfedőt? Jön-e még aki megmutatná: van-e élet a halál előtt?

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

Szemed a pályán, figyeld az utat! Erre patkányok járnak. Ne higgy, ne bízz, ha mondják hogy merre! A véredre várnak. Szemed a pályán, figyeld az utat! Erre patkányok járnak. Ne kérj, ne félj, ne vágj, ne bánj meg semmit! A lelkedre vágynak. Megírtak mindent előre, levajazták a dolgot. Kényszerpálya, kényszerélet, leprogramozva a sorsod. Tudnak rólad mindent rég, bármit teszel. Soha-semmi nem lesz elég, a lelked kell. Figyeld az utat, a saját földeden idegenek járnak. Légy résen, ha torkod a késen másra nem várhatsz. Vigyázd a földed, a saját házadban betolakodók járnak. Azt mondják megtűrnek, pedig még csak nem is vendégek nálad. Megírtak mindent előre, levajazták a dolgot. Kényszerpálya, kényszerélet, leprogramozva a sorsod. Tudnak rólad mindent rég, bármit teszel. Soha-semmi nem lesz elég, a lelked kell.

Submitted by Immortal — Apr 26, 2025

Csak fekszel némán, még fogod kezem. Nincs benned harag és nincs félelem. Féltem, hogy ezt így nem bírod már tovább. Nincs együtt jövőnk, hát pusztuljon a világ! Csak fekszünk némán, még látom szemed. Kihunyó fény, én is megyek veled. Messziről hallom lelkünk dallamát. Végül együtt leszünk örökre, odaát. Elválasztva... (kettészakítva) Pusztít a múlt. Kettészakítva... (elválasztva) Innen és túl. Még mindig hallom lelkünk dalát. Ránkborul lassan egy másik világ. Hittük, hogy sikerül, hogy ennyi még jár, de neked kinyílt a menny, rám meg a pokol vár. Elválasztva... (kettészakítva) Innen és túl. Kettészakítva... (elválasztva) Pusztít a múlt. Hittük, hogy lehet, (kettészakítva) hogy ennyi még jár, de téged a menny, (elválasztva) engem a pokol vár. Engem a pokol vár!

Submitted by Finntroll — Apr 26, 2025

Csak bámuljuk a művet, mesés kisugárzás. A sztárt csináló művek újabb kórt szabadított ránk. Kívül fényes, belül sötét tudatmentes létforma. Önállóan se hang - se kép, de vár a parancsra. Csak bámuljuk a művet, ahogy fényét ontja ránk, de akit túlképzett az élet az átlát a csodán. Mer' aki lentről érkezett azt nem bassza át a csillogás, a szívfacsaró képek, a nehéz sors, meg a megható imázs. Fent mosolyog a "sztár" a nép meg össze szarja magát - idilli a kép. Ránk mosolyog a "sztár" profin összerakta a gyár - késztermék. Csak bámuljuk a művet, elméje ragyogását, könnyfakasztó múltját, édes gagyogását. És ha eljön a pillanat, mindig mellette kell hogy állj. Mindegy ki vagy, honnan jössz: csak szavazz, meg üzenj, meg telefonálj! Fent mosolyog a "sztár" a nép meg össze szarja magát - idilli a kép. Ránk mosolyog a "sztár" profin összerakta a gyár - késztermék.

Submitted by Dahmers Fridge — Apr 26, 2025

Rólad álmodtam éjjel, arcod fénylett mint a nap, azt mondtad nincsen semmi baj, üzented ne aggódjanak. Az égre fel-fel tekintek, keresem igazi otthonod, ahol az angyalok laknak, az arany utcákat koptatod. Itt az idő nem pereg, emléked örökké bennem él, elfagyott bennem minden szó, de többet mit is mondhatnék. Nagy lett a csend itt nélküled, önző vagyok most is jól tudom, de én már mindent megtennék, de erre nincs több alkalom. Jó utat, barátom, isten áldjon, jó utat testvérem, leld meg az igazságot.Jó utat, barátom, isten áldjon, jó utat testvérem, leld meg az igazságot. Súlyos levelet írtam, a végén ott a kérdőjelem, hiába választ nem kapok, lelkünket az idő nyugtatja meg. E világ túlsó oldalán, a nap is örökké fenn ragyog, hiszem, hogy találkozunk mi még, az ember itt csak egy átutazó. Jó utat, barátom, isten áldjon, jó utat testvérem, leld meg az igazságot.Jó utat, barátom, isten áldjon, jó utat testvérem, leld meg az igazságot. Jó utat, barátom, isten áldjon, jó utat testvérem, leld meg az igazságot.Jó utat, barátom, isten áldjon, jó utat testvérem, leld meg az igazságot.

Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 26, 2025

Sosem volt mit vesztenem, hát szabad vagyok Gonosz istent nem hiszek. A jónak meg majd megbocsátom Végül valahogy, hogy annyiszor megátkoztam Megleszek míg megvagyok minden ég alatt Mit számit, hogy itt vagy ott. Elüldöz az egyik hely A másik befogad, de nem hozza, hogy változzam Mi jön még ? Mi jön ? Mi jön még ? Mi jön ? Könnyű szívvel várom akármi, akármi lesz Könnyű szívvel, látod, így vagyok fölösleges Nagyon szeress vagy hadd menjek el Könnyű szívvel, tiszta szívvel Senkihez se tartozom, nincs is gondja rám A nagy titkokat nem tudom. Nem volt, aki Megsegített volna igazán. Ha mégis volt, én nem tudtam Mi jön még ? Mi jön ? Mi jön még ? Mi jön ? Könnyű szívvel várom akármi, akármi lеsz Könnyű szívvel, látod, így vagyok fölösleges Nagyon szеress vagy hadd menjek el Könnyű szívvel, tiszta szívvel

Submitted by Pestilence — Feb 07, 2026

Mindegy, mit hittél Furcsa vagy és idegen Minden ajtón súlyos zár Félnek odabenn Kívül vagy és kinn is maradsz Fáradt vagy és éhes Elvadított, tépett kölyök Nincs az, amit elképzelsz Mindegy, mit hittél Nem tudtad az igazat Kell-e még több bizonyosság? Itt vagy te magad Tombolsz, hogyha gyújt a harag Semmid nincs, azt véded Megtagadtak, úgy vagy szabad Mégcsak nem is érted Vámpírváros ez is A véred szívja el Vámpírváros ez is És áldozat mindig kell Mindegy, mit hittél Nem tudtad az igazat Kell -e még több bizonyosság? Itt vagy te magad Kívül vagy és kinn is maradsz Mégcsak nem is érted Ha törvényt írnak, nincs mit remélj Az tőled óv, nem téged Vámpírváros ez is A véred szívja el Vámpírváros ez is És áldozat mindig kell

Submitted by Pestilence — Feb 07, 2026

Csukódó ajtó, megnyíló magány, szürke korcs némaság. Tudja, hogy vége, de még visszanéz. Üres szemek, hideg kéz. Azt mondtad kell még idő, hisz mindenből van kiút. Nem dobja kötelét nyakunkra a csonka múlt. És majd rám mosolyogsz újra, mint a megsárgult képen. Fakó betűk, szakadt papír, eltűnt 2007-ben. És újra mosolyogsz rám, mint a megsárgult képen. Fakó betűk, szakadt plakát, eltűnt 2007-ben. Lassuló idő, nem múló hiány, állandó félhomály. Elhullott évek, fogyó remény, egy tollvonás: „eltűnt személy” Azt mondtad kell még idő, hisz mindenből van kiút. Nem dobja kötelét nyakunkra a csonka múlt. És majd rám mosolyogsz újra, mint a megsárgult képen. Fakó betűk, szakadt papír, eltűnt 2007-ben. És újra mosolyogsz rám, mint a megsárgult képen. Fakó betűk, szakadt plakát, eltűnt 2007-ben.

Submitted by Nargaroth — Apr 26, 2025

Most kell, aki velem érez Ha csak berúgok, az nem segít Nő kell, aki tüzet éleszt Aki felkavar és elszédít Mocskos napok tengerén keltem át Láttam, amit sohase' láthatsz Ez már egy tébolyult világ Padlón vagyok Láthatod rajtam Mélyen vagyok Most csak igazan Padlón vagyok Földre zuhantam Néhány napig még Ne fogadj rám Az kell, aki elvarázsol Aki tudja, hol a másik part Felráz és megbolondít És az őrülettől visszatart Mocskos napok tengeren keltem át Fáztam, olyan egyedül voltam Volt úgy, hogy nem megyek tovább Padlón vagyok Láthatod rajtam Mélyen vagyok Most csak igazan Padlón vagyok Földre zuhantam Néhány napig még Ne fogadj rám

Submitted by Pestilence — Feb 07, 2026

Hideg az éjszaka, esik a hó Odakinn nem menekülsz Nyitom az ajtót, gyere, itt jó Idebenn pattog a tűz Fehér fegyverek játszanak veled Háború a tél Voltak szép napok, voltak ünnepek Kár, hogy nem jöttél Mindig gondoltam rád Bárcsak mindig tudnád Érted öltözött fel Ez a Fagyott Világ Maradt bor, maradt némi kenyér Álmot gyújt a gyertyaláng Aludj az ágyban, a földön majd Csak kívánj jó éjszakát! De odakinn a szél újabb harcba kezd Hosszú még a tél Voltak szép napok, voltak ünnepek Kicsit elkéstél Mindig gondoltam rád Bárcsak mindig tudnád Érted öltözött fel Ez a Fagyott Világ Hideg az éjszaka, esik a hó Odakinn nem menekülsz Nyitom az ajtót, gyere, itt jó Idebenn lobog a tűz Fehér fegyverek támadnak nеked Háború a tél Voltak szép napok, voltak ünnepek Jó, hogy еljöttél Mindig gondoltam rád Bárcsak mindig tudnád Érted öltözött fel Ez a Fagyott Világ

Submitted by Pestilence — Feb 07, 2026

A szebb világról nem mesélek Azt sose láttam még Ócska kocsma ócska pultja Tart meg esténként Kőbe zár ma a füst a lárma Nem én akartam így Hogy szakadjak el? Nem jön, aki kell Nincsen, aki hazahív Könnyű volna el se jönni Ha volna másik hely Vagy egyszerűen szökni innen Hogyha lenne kivel Tiszta ágyban elaludni Egy ölelés után Nem így hogy az éj kábít, ahol ér De nyugtot nem ad már Másként volna, ha tartoznék valahova! Pokoli évek futnak mögöttem Élek így vagy úgy Csak azt ne mondd, hogy erre születtem És nincs kiút! Nincs kiút! Pokoli évek vannak mögöttem Győzök így vagy úgy Csak azt ne mondd, hogy rosszra születtem És nincs kiút! Nincs kiút!

Submitted by Pestilence — Feb 07, 2026

Rabolni nem tudok, és nem akarok Koldulni, kérni – büszke vagyok Ha nem telik rá, nem eszem két napig De ha nincs hova menned Én nem hagylak itt Sokáig vártam, hogy észre vedd Ez nem olyan harc, ami vérre megy Ha nekem jobb, neked is kérek egy sört És elmúlik úgyis, ami összetört Ne a pénz, a pénz, a pénz Döntse el, hogy mennyit érsz Ne a pénz mondja meg, merre mész Rontson el bármi más Soha ne a pénz Délelőtt gyógyítom az éjszakát A sorsára bízom a délutánt De az este, ha jó, úgyis hoz valakit De ha nincs hova menned Én nem hagylak itt Keserűbb lettél, de nem ostobább Nincs olyan pont, ahol nincs tovább Megtörhet minden, ami létezik De ha nincs hova menned Én nem hagylak itt Ne a pénz, a pénz, a pénz Döntse el, hogy mennyit érsz Ne a pénz mondja meg, merre mész Rontson el bármi más Soha ne a pénz Ne a pénz döntse el, hogy mennyit érsz Ne a pénz mondja meg, merre mész Rontson el bármi más Nem a pénz mondja meg Hogy mennyit érsz Ne a pénz döntse el, mennyit érsz Ne a pénz mondja meg, merre mész Rontson el bármi más De soha ne a pénz!

Submitted by Pestilence — Feb 07, 2026

A semmin nézve át (a) sötét űrben állt Azt képzelte el Milyen, ha VALAMIT lát Az égen jár a nap A földön nő a fű A Mester hátradől Íme, kész a mű Hét napja még Ő volt magában A semmi-világban Minden, ami van Minden működik A titkos terv szerint Amit nem ért meg más Ne kérdezd, mit, miért És miért éppen így Nem kell, hogy mindent láss Ő bölcsen alkotott Ki gondolt dolgokat A csoda létrejött Te is a része vagy Végtelen kör Az élet fennmarad Az egyik áldozat Eszi a másikat

Submitted by Pestilence — Feb 07, 2026

Elfárad a harag Láttad-e már Hogy törik szótlanul Akit elhagytál? Némák dala sikolt Csontunkig jár Kérges vagy és gonosz Hogyha ez se fáj Szólj, mit akarsz. Hogyan égjünk el? Meg milyen időt hozol ránk? Szólj, hogyha vagy, hogyha létezel Szólj, végre szólj hozzánk! Értünk sose voltál Már ez sem bánt Nem volna úgy neved Hogy ne átkoznánk Fordítsd el a fejed Ne is nézz felénk Nem vagyunk már veled Nem vagy már a miénk Szólj, mit akarsz. Hogyan égjünk el? Meg milyen időt hozol ránk? Szólj, hogyha vagy, hogyha létezel Szólj, végre szólj hozzánk!

Submitted by Pestilence — Feb 07, 2026

Megölték a kutyám Földönfut az apám A pályaudvar hideg Kurva lett a csajom Megdöglök, ha hagyom Mondanám, de kinek? Járok, nézek, élek, ahogyan Pusztul, romlik, minden ami van Megbuktak a szavak Üvölt már a harag Készülnek a vadak Vérbeborult agyak Végre mindent szabad Védd ha tudod magad Pusztul, romlik, minden ami van Törvény csak egy él: bírd valahogyan Anarchia! Totális anarchia! Anarchia! Aki más az halál fia! Nem számít ha tagadsz Nem számít ha hiszel Úgysincsenek csodák Nem számolhatsz velem Nem számítasz te sem Merre megyünk tovább? Pusztul, romlik, minden ami van Törvény csak egy él: bírd valahogyan Anarchia! Totális anarchia! Anarchia! Aki más az halál fia! Anarchia! Totális anarchia! Anarchia! Aki él az mind ostoba!

Submitted by Pestilence — Feb 07, 2026

Nem kéne más, csak egy mozdulat Törd végre át ami visszatart Engedd közel; érintsd meg őt! Érintsd és érezd, mással ne törődj! Hívd el, vidd el magaddal Szeresd őt! Szeresd őt mindennél jobban Engedd szállni mindig szabadabban Magasan, olyan magasan Hogy semmi ne fájjon már! Nem tart soká ez a pillanat Miért nehéz az a mozdulat Engedd közel; érintsd meg őt! Nincsen mit szégyellj senki előtt! Szeresd azt akivel vagy! Hívd el, vidd el magaddal Szeresd őt! Szeresd őt mindennél jobban Védened kell, ő is törékеny Szelíden, olyan szelídеn Hogy soha ne féljen, ne féljen Ne féljen Ne féljen!

Submitted by Pestilence — Feb 07, 2026