-1
a másnak verset ásó titkár magába fojtja a titkát a problémát a lényegével megragadva inkább alszik az ördög, dörögve dörmög a lélegzőizom nem szól, miért ne maradna még pár ikes elipszilon kedvük szottyan az alkalmatlan születésnapra, bár megrökönyödnek a könyökölésen, az új kor hangulatán korszerűbben szeretnének gondolkodni és szerelemből van a morális szex, nincsen sértődés talán nem tudod, tovább hogy lesz a nyelvtan egyszer még szabaddá tesz úgy jön a válság két L-el, ahogyan a Nap kel fel repül a nehéz kő, marad az a nő, látom minden reggel fejlesztett menekülésben az az egy csak a talány hogy el van vidve a szó, vagy víve, mindegy is talán mondja a Francót, úgy jön a bálba, rég volt ott, nahát ha kiesik majd a hangulatból, szanaszét töri magát csúnyát mond a tévében, hogy meri? sípolás lesz így! jó sok sorra ráillik, hogy how many people I can kill megy majd jobban mindig észnél légy nézd csak sorban döglik minden légy hogyha mégsem tetszik nem olyan nagy dolog büszkén fel a fejjel bátran írj blogot csak nekem itt ,csak most, csókot dob, csak ne menjek el még felpróbálna még gyorsan egy játékosabb elmét kér, ne bomoljak, tudja jól, hogy furcsa a cucca, az utca, a cím úgysem kell, hogy legyen mindig minden mondat végén pont a fejlemény csak az elején nyeremény, bárki bármit állít /ide még kell egy fél sor/ hiszen most sem a győzelem számít csak az őszinte részvétel és hogy nincs elég cián az addig járó mindig sárga kúton az óperencián
Submitted by VladTheImpaler666 — Nov 11, 2025
fél szemmel is csalás fél füllel se más féligazságokat még félbehajtogat néhány meddő perc van, hogy rádöbbent hogy eszembe sem jutna hogy másképp is tudja most minden jó szó rosszul szól röhejes hát nincs mit mondhatnék ami véletlen sem bánt mert már késő van, hogy tényleg megijesszen az a gyújtószikra ha egyszer pattan a csendben úgy lesz, mint mindig, bárhol, most is másképp ez a másodperc is átkattanna de már rég kissé halkan szól pont úgy nyikorog folyton furcsán szól mint új sóhaj a régi rugókon és ettől ha már rosszabb is lesz talán gyűlölöm, hogy tudom gyűlölni hogy tudom nem hiszem, hogy hihet abban, ha nem fizet semmiért senkinek semmi baj nem lehet mint mindig most is másképpen lesz bíbor csend elfed mélyen sajnálni sem tudom tovább hogy nem tudom sajnálni épp amint félreértem megint
Submitted by NecroGod — Nov 11, 2025
Lopok neked egy könyvet, A lapjait teleírom Vérrel, verítékkel, Valahogy még kibírom. De aztán elmegyek innen messze, Hogy többé ne is láss. Lopjon könyvet, írja a könnyeivel Tele valaki más! Lopok neked egy könyvet, A lapjait teleírom, A festék, ha megszárad A kifakult papíron, Akkor elmegyek innen végleg, Magammal viszlek téged Oda, ahol többé soha Senki el nem érhet. Tudom, hogy hagynád, Én addig szeretnélek, Amíg látnám, hogy van még benned élet A véredben fürödnék, Átvágnám a torkod, Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot. Lopok neked egy könyvet, A lapjait teleírom, A képeket kitépem, Rajta lesznek a síron, Amit kettőnknek ások Úgy, hogy ne lássák mások, Mikor a szemedbe nézek, Szúrok, aztán magammal végzek. Tudom, hogy hagynád, Én addig szeretnélek, Amíg mozogsz, amíg van benned élet A véredben fürödnék, Átvágnám a torkod, Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.
Submitted by VladTheImpaler666 — Nov 11, 2025
Árban rég egyeztünk meg Csak szoptass még, tankolj tele Nem kell még védekezned sem Majd én ügyes leszek, bízhatsz bennem (Aztán) magamra drótozok egy cafat Hétfő reggeli felhőszakadást Rajtam marad, amíg kitart Az a néhány ócska kábeldarab Üresség formája, dharma alakú Tátongás a begyógyult szemű fiókád torkán A furcsa kis szajhád azzal vígasztalódik Azt hiszi, lesz még nap és gerince elutasítani Nem zártam kulcsra az ajtót Csak kérlek, oltsd le a lámpát Cinkos kis túlórákon Tudj szaporodni a fajtám hátán Üresség formája, dharma alakú Tátongás a begyógyult szemű fiókád torkán A furcsa kis szajhád azzal vígasztalódik Azt hiszi, lesz még nap és gerince elutasítani
Submitted by SerpentEve — Mar 27, 2026
Tükrök szilánkjait illesztem össze Mintha csak álmodnék, megváltozott a kép Mutatna valamit, a mutatók körbe sem jártak rég Mondd, megismersz-e még? Közben azt hiszem kifosztották Az éjszaka maradék méltóságát Sötétje csak annyit tett, hogy Nem láttam csak az üres helyedet Árnyékot vet mint ágyat És ágyat vet mint ráncot Ráncot vet, vihart arat Máskor és máshol járok Kalapácsláb a haranghorizonton Minden léptem csendítés Túlvisszhangzik a városon is Míg egyensúlyra lelek peremén Tépj, egy oldalt hátulról szakíts szét! Minden más lesz mint rég Az album lángolva ég Nem marad csak szén Nem marad csak Tükrök szilánkjait illesztem össze Mintha csak álmodnék, megváltozott a kép Mutatna valamit, a mutatók körbe sem jártak rég Mondd, megismersz-e még? Már nem várnak többé ismerős fák Messzebb a karnyújtásnyinál Az album lángolva ég Nem marad csak szén Kalapácsláb a haranghorizonton Minden léptem csendítés Túlvisszhangzik a városon is Míg egyensúlyra lelek peremén Kalapácsláb a haranghorizonton Minden léptem csendítés Túlvisszhangzik a városon is Míg egyensúlyra lelek peremén
Submitted by SerpentEve — Mar 27, 2026
Levetkőzöm magam Az örvényben, agglomerált hálóban Nem értem, hogy nem értem, hanem magam ellen Nincs mit tennem, csak harapni enged Álom marad, hajszálnyi pillanat A felszín alatt, a torkomon akad Horgon lóg Légzőgyakorlat volt Nem kell hánynom, boldog is lehetnék Üres mappa, csupa lehetőség ...azaz semmi Korgok csak, mint aki gyöngyökre vár Amin végre látni egy cseppnyi fényt Igazi otthonét Akvárium-kirakatok mélyén Horgon lóg Légzőgyakorlat volt És most fényes szobákról álmodom Ahol lesz párnája a szendergésnek Asztala a vasárnapnak Hagyd, hogy merjem hinni Kérlek, süss fel nap, fényes nap A bárányok megfagynak Süss fel napon Süss fel nap A bárányok megfagynak Süss fel napon Nézd, mintha csak minden egyes nappal Eggyel feljebb és feljebb volna az ajtó Amit estére rámcsapnak Nincs megfejtés, azt hittem Útközben irattartó-karjaimra tűztem Lejáratlan szerződésként kaptam Észt osztok Én is horgon lógok
Submitted by SerpentEve — Mar 27, 2026
Ipari szörnyeteghangdaganatok lepték el A lüktető, eleven, nedvzöld csodahippirétet Megdarálták végig az összes mozdulatlant és az Aktivista békeharcos greenpeace-tüntetőket Egy törpe segélykiáltás Zuhant a lánctalp alá Egy törpe segélykiáltás Zuhant a lánc-talp-alá-való Bármely nagyvad felkaphatta volna Ezt az édes kis 16 éves sikolyt Ártatlanul, a gondolatbűncselekmény Vétségében még érintetlen volt Gondos legyek rigatták el Zárat csókoltak cukorszemére Egy törpe segélykiáltás Zuhant a lánctalp alá Egy törpe segélykiáltás Zuhant a lánc-talp-alá-való Aztán néha amikor elővették Csak annyit mondtak Nahát Mennyit nőttél, kis sikoly Amióta nem láttalak Amióta nem láttalak Amióta nem láttalak
Submitted by SerpentEve — Mar 27, 2026
Egy-úgymond-"vendégkönyvben" Szó sincs, hogy miért kell Írnom most éjjel Mégis, hogy venném könnyen Feltartott fővel Hátamban csővel Rossz részt néztem Nincs egy épkézláb kérdés sem Elnyom, fáraszt Félek, hogy nincsen jó válasz Kuss van főleg Nincs már mód rá, hogy blöfföljek Fárasztó játék Most nem lesz más tét Mindenképp buktam Nem számít, másképp mennyit tudtam Inkább, hogy mennyit tévesztek majd Míg elrontom durván Mint mindent eddig Még nem tudják Rossz részt néztem Nincs egy épkézláb kérdés sem Elnyom, fáraszt Félek, hogy nincsen jó válasz Kuss van főleg Nincs már mód rá, hogy blöfföljek Ennél még több kell Míg békén hagynak mind Egyszer majdcsak elhagy minden Vagy nem lesz több Ágyban, párnák közt
Submitted by SerpentEve — Mar 27, 2026
Ébren várom ki, míg a csörgés is álmodik Három perc múlva lesz csak háromnegyed Elmúlik majd talán, úgy mint néhány szabály Túl egyszerű. Máshogy nem mehet, máshogy nem lehet Békésebb dobbanás, bárcsak több volna tán! Számolnám tovább, de arra nincs elég Hogy mindig így legyen. Nézem, lábujjhegyen Csendben táncoló lélegzetét... Falnak forduló, háttal álmodó Foltosra fércelt maskarák alól Néhány szótól hogy várhatnék többet Míg fénylő márványon eltörnek mind...? Falnak forduló, háttal álmodó Foltosra fércelt maskarák alól Néhány szótól hogy várhatnék többet Míg fénylő márványon eltörnek mind...? Csend, persze nem marad, hajnallal meghasad És egyről egyre jár, ameddig engedem Meg sem fordulna még A számlap szilánkjain élezné még az elcsorbult perceket Ébren várom ki, míg a csörgés is álmodik Három perc múlva lesz csak háromnegyed Elmúlik majd talán úgy, mint néhány szabály Túl egyszerű Máshogy nem mehet, máshogy nem lehet Falnak forduló, Háttal álmodó Foltosra fércet, maskarát adó Néhány szótól, hogy várhatnék többet Míg fénylő márványon, eltörnek mind...? Falnak forduló, háttal álmodó Foltosra fércelt maskarák alól Néhány szótól hogy várhatnék többet Míg fénylő márványon eltörnek mind...?
Submitted by SerpentEve — Mar 27, 2026
Bármilyen pillanat Bármilyen hely, ha van Túl rövid, túl közel Míg hellyel-közzel Nincs hová futni már Mindenütt megtalál Másféle testet ölt Ismétlés elött A mélység mámorít A sóhaj úgy fogy el Óvatosan szorít Még egyszer ha kell És most mi volna más Újból csak oktatás Átölel, úgy fogad Újabb hurkokkal Felhúz, alámerít /A/ Tiszt Úr ha megtanít Minden hibát Hogyan látnék jobban A mélység mámorít A sóhaj úgy fogy el Óvatosan szorít Még egyszer ha kell Mondom folyékonyan Minden sor épp olyan jól hangzik Mintha még könyvet olvasnék És hogyha tévedek /A/ kisbetűs életet meghagyja Nincs harag Másképp kezdi majd A mélység mámorít A sóhaj úgy fogy el Óvatosan szorít Még egyszer ha kell Bármilyen pillanat Bármilyen hely, ha van Túl rövid, túl közel Míg hellyel-közzel Nincs hová futni már Mindenütt megtalál Másféle testet ölt Ismétlés elött Mondom folyékonyan Minden sor épp olyan jól hangzik Mintha még könyvet olvasnék
Submitted by SerpentEve — Mar 27, 2026
No lyrics have been submitted for this track yet.
Tükrök szilánkjait illesztem össze Mintha csak álmodnék, megváltozott a kép Mutatna valamit, a mutatók körbe sem jártak rég Mondd, megismersz-e még? Közben azt hiszem kifosztották Az éjszaka maradék méltóságát Sötétje csak annyit tett, hogy Nem láttam csak az üres helyedet Árnyékot vet mint ágyat És ágyat vet mint ráncot Ráncot vet, vihart arat Máskor és máshol járok Kalapácsláb a haranghorizonton Minden léptem csendítés Túlvisszhangzik a városon is Míg egyensúlyra lelek peremén Tépj, egy oldalt hátulról szakíts szét! Minden más lesz mint rég Az album lángolva ég Nem marad csak szén Nem marad csak Tükrök szilánkjait illesztem össze Mintha csak álmodnék, megváltozott a kép Mutatna valamit, a mutatók körbe sem jártak rég Mondd, megismersz-e még? Már nem várnak többé ismerős fák Messzebb a karnyújtásnyinál Az album lángolva ég Nem marad csak szén Kalapácsláb a haranghorizonton Minden léptem csendítés Túlvisszhangzik a városon is Míg egyensúlyra lelek peremén Kalapácsláb a haranghorizonton Minden léptem csendítés Túlvisszhangzik a városon is Míg egyensúlyra lelek peremén
Submitted by SerpentEve — Mar 27, 2026
Azt hiszem jobb, ha nem bonyolítom Azt, hogy mit hiszek így mozdulatlanul Hogy mi jár ebben a fejben egyhelyben A magamfajta hát jobb, ha megtanul Gyorsan hallgatni és nyitott szemmel Lépést sem hagyni észrevétlenül Semmi esetlen esetlegesség A kétkedés is végleg elkerül Talán A szürkéskék körzés lejjebb száll A szárnyakról hó hullik rám A megfontolt november A tarkóba sóhajt Nemsoká utolér, aggódni ráérek majd Hogy miféle hűség ez Ha csak egyedül értem meg Vagy néha még magam sem Van-e még értelme A szélben van, hogy hallom Egy rég hallott hangon Pár giccses sort halkan Túl jól ismert dallam Az, amit fűt rég Betakar, elfed A felelősség Ami nem enged Hiszen alatta Beszakadok még ahogy a fagyban A túl vékony jég A sor, ha volt, ma már Messze-messze jár Arra gondolok Hogy ez milyen dolog Csak arra várok Végre megtaláljon Bárki meggyőzzön Amíg a kapukat őrzöm
Submitted by SerpentEve — Mar 27, 2026
Meggyújtok még egy szálat Izzik lassan, a hó még várhat Húznak a vonók a csigolyákon A feszesre hangolt idegeken A lehetségesnél még gyorsabban Még haszontalanra nem öregedem Neki hiába a bordaterpesz Nem sajnálja a gyantát rólam Ha évekbe tellik is belegörbít Hogy csak amit szabad, azt álmodjam Meggyújtom az utolsó szálat A falon át izzik, a húr még várhat Húznak a vonók a csigolyákon A feszesre hangolt idegeken A lehetségesnél még gyorsabban Még haszontalanra nem öregedem Aztán úgyis rámveti magát Ha lejár a korhatár tovább nem vár Messzire rúgja a kottamankót Úgysem érdemel mást Teker még rajta, hátha megpattan Hangolna feljebb, hogyha tudna Játszana rajtam valami szelídet Jégcsap ujja újra meg újra
Submitted by SerpentEve — Mar 27, 2026
No lyrics have been submitted for this track yet.