4.1

hogyan is gondolhatnék rosszat a mesébe illő rendről ha a hibás emlékeket kivonják minden vízbe mártott testből halkan jönnek, senkit sem vernek fel értelmetlen, értetlen kérdésekkel rendet tesznek, azt mondják így jobb ez mert másképpen pár képen más arcom lesz lassabban mondják el bár még most sem értem ismételgetném míg nem lesz több kérdésem nem hagyják, hogy minden rosszul érjen véget minden egyes napra hoznak ellenséget csak amíg egy fejben sem maradnak hibák ma talán lecserélnek jönnek jobb kópiák halkan jönnek senkit sem vernek fel azt mondják így jobb ez pár képen más arcom lesz nézd, hogy végzem nézd, hogy végezzük mind

hajnalban lépek majd le a parkolóban ha mindenki alszik én vagyok ébren talán csak óra sem szól, ha bírom addig a nyárfa alatt, ahol állni szoktam az ágak között a hófehér madár azt súgja, ha végre megértem nem kell sehova mennem ma már minden szó itt maradt és most lent, a tiszta tűzben táncol én közben délnek indulok a sóhaj otthonából a puha léptű pillanat kézen fogva vinne tovább vezetni lassan hazafelé álomillatú fátylakon át üres zsebekkel, teli notesszel majdnem minden ott a listámon itt hagyok mindent, de még az utolsó sort majd megtalálom

Submitted by Pestilence — Apr 26, 2025

forog a kerék, lepereg minden perc páncélozza a pillanatot, hogy mit látnátok szívesebben a roncsok között mitek marad ott úgyis levetítik majd egyszer nincsen biztonságos ülés minden epizódban odavesztek ugyanaz a szárnyaszegett repülés a vásznon úgyis kiderül egyszer mi is a válasz, mi a mentség ha ennyien vagytok, mitől is féltek miért nem mentek, mire vártok még mindenképpen eljön a nap majd látni, van-e menedék minden gépen máshova ültök hátha leszakad az ég elfogy a hely, elfogy a kifogás a felhők felett mindig süt a nap úgyse maradhat nyom, de örökké semmi se volt, ami fent maradt mire számíthattok a végén ki tudja igazán, miben is bíztok kikutatnak kesztyűs kézzel és cserben hagynak a titkok és ha lentről visszahívnak bekattannak majd a szíjak megtartanak, visszahúznak míg a maszkok mind lehullnak forog a kerék, lepereg minden perc páncélozza a pillanatot, hogy mit látnátok szívesebben a roncsok között mitek marad ott ott lesztek mind kiterítve nem számít ki a rossz, ki a jó mindent megmérnek mielőtt tűzre kerül majd minden szó

Submitted by Nargaroth — Apr 26, 2025

nincs hová menni tovább és mielőtt igazán vége lenne van még hely, indulok éjjel jöhetsz, csak legyél biztos benne és ha nem muszáj, ne keresd a bajt hogyha akar, úgyis megtalál majd kösd be magad, hozhatsz bármit hogyha aggódnál valamiért nézz be hátra, látod az egész rohadt élet belefért túl messze jártunk, elég volt én is hallom a károgást elnyom minden hangot, még ha lenn a padlón is taposom a gázt de a kormányt elengedhetném talán most már akár egyedül is hazatalál járatlan hó mondatlan szó nyíló ököl nyíló szív elveszett hely visszahív

Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025

régen kezdődött ez a történet néhányan tudják, hogyan ér majd véget volt még pár órád, de ha másképp vártad jobb lesz ha elindulsz, már futnak utánad magasodó falak takarják el a nem egészen féltenyérnyi eget nem kell félned, ma elindulunk holnapra mindennek vége lehet most figyelj, mi jövünk túl késő attól félni van-e aki rajtunk kívül is érti és attól, hogy mind, akivel nincs már dolgunk, mennie kell elég minden pénz, semmi se drága a füstben száll el, még sincs dráma holnaptól száraz felhők jönnek kormot fújnak mind, nem hoznak többet és én sem ígérhetem meg hogy rendben lesz majd minden még sincs választásunk most már indulnunk kell innen

Submitted by Morgoth — Apr 26, 2025

láncon táncoltatnának tűzzel játszik mind most már pontot tennék rá végleg bár másképpen láthatnál nem mozdulnék, míg nem kérsz míg elfáradnak végre rajtad kívül más úgysem emlékezhet békére látod, mind engem néznek állnak csak és tapsolnak várnak a végtelenségig úgy, mintha nem lenne holnap azt hiszem, azt hiszik hogy már nem lehet visszaút innen másféle hangot ütnek meg de szerintem ilyen zene nincsen néha azt hinném hogy ez itt valami néha azt hinném hogy vagyok valaki bármit hinnék majd készen állok, de addig bármit vinnél, kérlek illúziókat se hagyj itt és botlást várnak, persze hogy majd talán a véletlen elintézhet még, de minden úgysem lehet tökéletlen most már azért mosolygok csak mert tudom, csak te értheted hogy mennyire nehéz a döntés de a nehéz nem hibát jelent bármit hinnék majd készen állok, de addig bármit vinnél, kérlek illúziókat se hagyj itt rád vártam rég mindent vigyél el, ha az kell pár percig még mondd, hogyan felejthetném el eloldoz majd a fáradtság tudtam, hogy várhatok majd rád elmarad minden kérdés lángra kap minden lépés

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025