Klausztrofónia

árban rég egyeztünk meg csak szoptass még, tankolj tele nem kell még védekezned sem majd én ügyes leszek, bízhatsz bennem aztán magamra drótozok egy cafat hétfő reggeli felhőszakadást rajtam marad, amíg kitart az a néhány ócska kábeldarab nem zártam kulcsra az ajtót csak kérlek, oltsd le a lámpát cinkos kis túlórákon tudj szaporodni a fajtám hátán üresség formája, dharma alakú tátongás a begyógyult szemű fiókád torkán a furcsa kis szajhád azzal vígasztalódik azt hiszi, lesz még nap és gerince elutasítani

Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 26, 2025

ükrök szilánkjait illesztem össze mintha csak álmodnék, megváltozott a kép mutatna valamit a mutatók körbe sem jártak rég mondd, megismersz-e még közben azt hiszem kifosztották az éjszaka maradék méltóságát sötétje csak annyit tett, hogy nem láttam csak az üres helyedet árnyékot vet mint ágyat és ágyat vet mint ráncot ráncot vet, vihart arat máshol és máskor járok kalapácsláb a haranghorizonton minden léptem csendítés túlvisszhangzik a városon is, míg egyensúlyra lelek peremén tépj, egy oldalt hátulról szakíts szét minden más lesz mint rég az album lángolva ég nem marad csak szén már nem várnak többé ismerős fák messzebb a karnyújtásnyinál az album lángolva ég...

Submitted by Pestilence — Apr 26, 2025

levetkőzöm magam az örvényben, agglomerált hálóban nem értem, hogy nem értem, hanem magam ellen nincs mit tennem, csak harapni enged álom marad, hajszálnyi pillanat a felszín alatt, a torkomon akad horgon lóg légzőgyakorlat volt nem kell hánynom, boldog is lehetnék üres mappa, csupa lehetőség ...azaz semmi korgok csak, mint aki gyöngyökre vár amin végre látni egy cseppnyi fényt igazi otthonét akvárium-kirakatok mélyén horgon lóg légzőgyakorlat volt és most fényes szobákról álmodom ahol lesz párnája a szendergésnek asztala a vasárnapnak hagyd, hogy merjem hinni kérlek, süss fel nap, fényes nap a bárányok megfagynak nézd, mintha csak minden egyes nappal eggyel feljebb és feljebb volna az ajtó amit estére rámcsapnak nincs megfejtés, azt hittem útközben irattartó-karjaimra tűztem lejáratlan szerződésként kaptam észt osztok én is horgon lógok

Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025

én, kinek füle van a hallásra nem értem meg, azt amit mondasz belül növekvő kérdőjel-ösztön feszíti szét az állkapcsaimat beszélsz csak kongó, elfojtott hangon mintha bármit is jelentene, de semmit sem mondasz, semmi sem szól, csak talán az eszme mindenek felett ez a hét tényleg sosem ér véget, pedig ez is pont olyan, mint a többi de itt maradt egy pillanat amikor át fogok majd jönni foglalkoztat a gondolat, játszom egy furnérkoporsóval nézem az esőt, hogy miként veri el az intézeti temetést

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

nap nap után, sosem szállhatok le fejreállíthatom a térképet felfognám, a sínek miért ahonnan jöttem, ott érnek újra véget izzadtság folyt a betört számlapon a bifokális üveghegyen túl a távolság talán nem rövidül éppen olyan örök, akár a blues nem muszáj tovább vonszolnod értsd meg, helyettem úgysem tudod megérinteni a horizontot megérteni a hívó szót szélcentrifugában sodródva megkörnyékez a megfontoltság hogy nélküled is végigcsináljam akkor is, ha úgy gondolsz rám mint egyenletre, az egyetlenre mindegy felejtsd el, nekem nem kell kövess, vezess, vagy állj félre de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem mit vársz, ez csak egy sláger szövege :) nem érdekel és nem sajnálom igen, lehet hogy ez az egész tévedés, de legalább a sajátom és talán nincs fény az alagút végén mindegy felejtsd el, nekem nem kell kövess, vezess, vagy állj félre de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem

Submitted by Cyberwaste — Apr 26, 2025

No lyrics have been submitted for this track yet.

bár arcát ismertem már névjegykártyát nyújtott át diszkrét dicsfényben fürdött megfogtam Isten lábát angyal szállt akkor köztünk nadrágszíján engedve önzetlen karnyújtással mindezt csak értem tette élőben még sokkal szebb volt míg kártyát választott csend sem mozdult nincs több kérdés úgy kért kódot egy halk szót sem mondott egyek voltunk és minden problémához újabb tesztet végzett el újabb számításokkal önköltséget számolt fel még kisebb árrést ígért nem hallottam még jobbat ingyen tömjénmintát szórt míg Kafkán gondolkoztam

Submitted by Warbringer — Apr 26, 2025

meggyújtok még egy szálat izzik lassan, a hó még várhat húznak a vonók a csigolyákon a feszesre hangolt idegeken a lehetségesnél még gyorsabban míg haszontalanra nem öregedem neki hiába a bordaterpesz nem sajnálja a gyantát rólam ha évekbe telik is, belegörbít hogy csak amit szabad, azt álmodjam meggyújtom az utolsó szálat a falon át izzik, a hó még várhat aztán úgyis rámveti magát ha lejár a korhatár, tovább nem vár messzire rúgja a kottamankót úgysem érdemel mást teker még rajta, hátha megpattan hangolna feljebb, hogyha tudna játszana rajtam valami szelídet jégcsap-ujja újra meg újra

ipari szörnyeteghangdaganatok lepték el a lüktető, eleven, nedvzöld csodahippirétet McDarálták végig az összes mozdulatlant és az aktivista békeharcos greenpeace-tüntetőket egy törpe segélykiáltás zuhant a lánctalp alá egy törpe segélykiáltás zuhant a lánc-talp-alá-való bármely nagyvad felkaphatta volna ezt az édes kis 16 éves sikolyt ártatlanul, a gondolatbűncselekmény vétségében még érintetlen volt gondos legyek rigatták el zárat csókoltak kis cukorszemére aztán néha amikor elővették csak annyit mondtak nahát mennyit nőttél, kis sikoly amióta nem láttalak

Submitted by Infernal Flame — Apr 26, 2025

ajándékom, a gyúlékony csíra sarjad, feszít, hasogat, repeszt hová tehettem volna magamban miközben szomjazó gyökereket ereszt rántsd ki a földet a négy sarkából alatta biztos megtalálsz ha elültettél is, Benned járok itt várok Rád csak lobban, aztán csillámokat ad az utolsó kis lehulló cseppbe hullámot gyűrűz a panel hátán némaságba öltöztetve kérem azt a hazug nyelvedet Hús- és Értelem Anya elhallgatni, elhallgattatni míg a józansággal nyugton nem hagy és ha megcsap a tegnap szele csengő szemcséidbe fújok ha elül végre a csend is egyszer megnyugszanak majd a húrok

Submitted by Grave666 — Apr 26, 2025

hajnalt hasítva enged éppen még valamennyit míg cserben nem hagy a kerék tankkal ha bírja, elmegy épen még valameddig mindent elhagyni, az elég ami csak a csövön kifért, padlógázzal ébredésig hajtottam és már nincs miért talán én maradok alul, legyőzni vágyva az időt lassan de bizonytalanul a rádiót csontig tekertem egyetlen értelmes szóért azt hiszem feleslegesen mert mindent elnyomott a zaj, édes álomként amire visszabólint az első fal holnap van, nem vár máshol még tán szükség van rám mert én sem erre indultam el nincs híd semerre, mind elégett nem kell ne kérdezd nem volt B-terv

Submitted by Dahmers Fridge — Apr 26, 2025

megfeszülnek a szíjak frissen hasítva mind a hátból igába dőlve vak lépteken zablát harapni, húzni a hámot nyílnak a rögök, léptet az eke szorgalmas verset karistol minden rímel mindennel ha elég mély, nem lesz több hamis sor betöretlen lóról betört karámajtóról fojtogató porról lélegzetnyi alkonyról nincs több egyforma kör nem tart kordában szár más ösvényen nem húz többé sár állva alva sem nyugszik a dobogás heveder hasad a hajnallal nyílnak a felhők, tisztára mosnak billognak nyoma sem maradhat majd állva alva is járni várnak mint sosemvolt-régen, nyers lábak napot, a holdat, eget, a földet utat, a végtelen mezőket másképp is lesz majd más többé nem hajt nincs több egyforma kör

Submitted by Warbringer — Apr 26, 2025

egy másik formában ott jártam Nálad, mikor öregen és ráncosan feküdtél láttalak, amikor eszedbe jutott, hogy ezt az oldalt már olvastad valaha, amit ebben az ügyetlen percben írok talán arra gondoltál, hogy a kapcsok összezárultak és a párhuzamosok mégis találkoznak a végtelenben körben ott vannak mind a válaszok csak kérdezni kellett megtanulni

Submitted by Immortal — Apr 26, 2025